Primo

A Primo története 1983-ban kezdődik. Magyar mérnökök fejlesztették, itthon gyártották és értékesítették. Nagyjából egy év fejlesztés követően, 1984 májusában jelentették be. Az elkészült gépeket ugyanebben a hónapban már ki is lehetett próbálni a BNV-n. Lehetőség volt előrendelésre, amit apránként teljesít a gyártó. Az év végéig kb. 2500 gépet adtak el. Ezek jelentős része (kb. 200 darab) iskoláknál kötött ki. Az indulást az elég nagy selejt arány beárnyékolta, de a hibákon sikerült gyorsan úrrálenniük.

Az A széria mellett elkezdődött a B gyártása is. Ezek már rendes billentyűzetet kaptak, de a felépítésük megegyezik. ’85 vége felé a Pro/Primot már színes grafikus megjelenítéssel jelentették be. ’86 tavaszán a második Iskola számítógép pályázaton jó eredményt (középiskola 1., általános 3.) ért el a Primo, de a konkurens TED alapú Commodore modellekkel (C16, +4) nem tudott versenyezni. A nyár végén leállították a gyártását, majd a megmaradt készletet csökkentett áron kiárusították. Kicsit több, mint egy év alatt kb. 7000 gép készült. Ezek 20 százaléka, 1400-1500 darab, iskolákba került.

A története rövid volt én mégis kedvelem ezt a kis szerkezetet. A felépítése egyszerre átlagos, ötletes és néhány helyen előremutató a hazai kortársakkal összevetve. Más területen a hiánygazdálkodást próbálták megkerülni a tervezők. Nem utolsó sorban sikerrel építettek fel egy új gyártási kultúrát. Megpróbálom tömören összefoglalni, hogy mire is gondolok:

• A processzor és RAM választás tipikus. Z80 és 4116, amihez legalább a CPU-t szocialista importból (pl. NDK-ból U880) be lehetett szerezni.
• Nem használtak semmilyen speciális áramkört és igyekeztek minimalizálni az alkatrész igényt. Ezt részben azzal érték el, hogy csak grafikus megjelenítést terveztek, majd a karakterek kiíratását szoftveresen oldották meg. Így egyszerű számláló és léptető áramkörökkel tudták le a két funkciót. Ráadásul a konkurens HT-1080Z-hez képest a grafikus felbontás is sokkal jobb.
• A költségeket tovább próbálták faragni a kapacitív érintő billentyűzettel. Persze rendes billentyűzet után kínlódás használni. De hasonló olcsó gépekkel, mint amilyen mondjuk Spectrum vagy ZX81 membrános gumirettenete, összevetve máris elfogadhatóvá válik.
• A gépet sikerült úgy megtervezni, hogy azt bárki gyárthassa. Ez nagy eredmény. Egy mezőgazdasági Tsz. melléküzemágában gyártották parasztasszonyok komoly előképzettség nélkül. Szerintem csodálatos, hogy az első szériát leszámítva milyen kevés hibás gép került az üzletekbe. Az alábbi videót nézzétek meg, érdemes.
• A csinos, még ma is jó kiállású formaterv csak hab a tortán. Szerintem a kinézete nyugodtan versenyezhet a korabeli nyugati gépekkel.

Ha ennyi jót tudtam róla mondani, akkor miért nem tudott tovább is fennmaradni? A válasz elég összetett. Már a megjelenésekor is le volt maradva pár évvel. Ez a vasfüggöny mögött nem számított soknak. A hazai felhozatalhoz képest ár/érték aránya jó volt a megjelenésekor. A gyártását sajnos házon belül is többen megpróbálták elgáncsolni. Széllel szemben ment a gyártás, amiről a már ajánlott videóban szó esik. Az is ellene szólt, hogy a gyártáshoz szükség volt import áramkörökre, mert a szovjet alkatrészek szórásával az érintő billentyűzetet gyakran nem lehetett beállítani csak válogatás után. Természetesen ez is igaz a hazai konkurenciára. A végzetes ok a Commodore TED széria bukása volt. A TED-en alapuló gépek (116, 16, Plus/4) többet tudtak és miután a nemzetközi piacon megbukott a széria a Commodore nálunk adott el egy nagyobb kontingenst erősen nyomott áron. Mivel a  Microkey társulás profitot akart termelni, ezért feladták a gyártást. De még így is a Primo lett az első, teljesen hazai, több ezres szériában gyártott gép.

Views: 277