Acorn A3000

Az Acorn A3000 1989 májusában jelent meg az Archimedes család olcsó kiviteleként. A tervezők egy nagyobbra nőtt és kiszínezett billentyűzetbe építették be a komplett számítógépet. A végeredmény leginkább az Atari 1040STe-re és az Amiga 500-ra emlékeztet. A műszaki paraméterek is nagyjából egyeznek:

• Sztereó, FM rádió szintű hang (8 bit, 20kHz)
• ROM-ba égetett operációs rendszer grafikus felhasználói felülettel
• Beépített 3.5″-es DD-s floppy meghajtó
• 1MB memória
• A bővíthetőség a helyszűke miatt limitált, de a merevlemez illesztése megoldható

A ház szétszerelése egyszerű. Mechanikailag nem valami stabil a szerkezet, eléggé nyeklik-nyaklik a műanyag. Pozitívum, hogy az alacsony fogyasztás mellett a beépített táp nem nagyon fűti fel a gépet. A PCB felépítése logikus és könnyen kiszerelhető. Erre szükség is van, mert a ráforrasztott akkumulátor 30 év után már szivárog. A RISC OS-t tartalmazó ROM-ok is az akku mellett foglalnak helyet. Ha már úgyis ki kellett szednem őket az akkufolyadék miatt, akkor az oprendszert a régi OS 2-ről 3.1-re upgradeltem. Az alaplapon tüskesorok várják a további bővítéseket. A képeken ezekből kettő látható:

• A floppy és billentyűzet közötti tüskesorra egy 1MB-os RAM kártyát építettem be
• Hátul a táptól jobbra egy IDE bővítő podule kapott helyet a hozzá tartozó merevlemezzel

Ami az A3000-et különlegessé teszi az a gépet meghajtó processzor. A 80-s évek elején az Acorn mérnökei az előd BBC Micro MOS 6502-es CPU-ja helyett valami gyorsabbat kerestek. A piacon lévő processzorokkal nem voltak megelégedve, ezért megvizsgálták, hogy tudnának-e sajátot tervezni. Az eredményre nagy hatással volt a Berkeley RISC project és a Bill Mensch által alapított WDC. Steve Furber és Sophie Wilson arra jutottak, hogy a rendelkezésre álló kevés erőforrással egy egyszerű, de hatékony processzort kell tervezni. Valami olyasmit, mint amilyen korábban a MOS 6502 volt. ’83 őszén kezdtek bele a tényleges munkába. A tervet a VLSI-nél „öntötték” szilíciumba, de az Acorn RISC Machine 1 csak fejlesztési célokra szolgált. Az Archimedes szériába, így az A3000-be is, már a kb. 27.000 tranzisztorból felépülő ARM2-őt építették be a hozzá tartozó többi csippel (IOC, MEMC, VIDC) együtt.

A gép nem volt elvetélt ötlet. A gép nem lett sikertörténet, de teljes bukás se, aminek igen összetett okai voltak:

• A gyártó neve a korábbi 8 bites BBC sorozatának köszönhetően ismert volt
• A gép tudása és az ehhez társuló ár is jó ajánlattá tette.
• Nyers erőben a CPU teljesítménye jónak bizonyult. Egy 8MHz-es ARM2 4.5-4.8 MIPS-et tudott 32 bites adatfeldolgozásnál. Ezzel szemben egy 68000 átlagosan 1 MIPS-re, (16biten 2 MIPS-re, 32 biten 0,5 MIPS-re) volt képes. Az Intel 386 is csak 3MIPS-et tudott 16MHz-en. Igaz az Amiga több co-processzorral is rendelkezett.
• Sajnos a szoftverek terén már nem volt ennyire fényes a helyzet. Az említett Atari-Amiga duóhoz képest nagyon soványnak bizonyult a felhozatal.

 Jó pár utód követte, de mennyiségben nem értek el átütő sikert. Ezzel szemben a gépet meghajtó ARM2 egy sikerszéria korai példányának bizonyult. Az Archimedesekben felhasznált processzor az őse a mai telefonokban, tabletekben és még ki tudja hol megtalálható chipeknek. Gyűjtői szemmel hazánkban a ritkább darabok közé tartozik, de Angliából még beszerezhető. Az állományukat megtizedelte az alaplapra forrasztott akkumulátor. Mindent összevetve az Acorn A3000 megérdemel egy helyet a polcon.

[Diavetítés indítása]

Views: 148