Site icon frescho.hu

Amiga 600 Apollo Vampire szerelés

Eredetileg csak egy tesztet szerettem volna írni a Apollo Vampire-ról, de rugalmasan módosítanom kellett a tervem. Ennek nem örültem, főként azért nem, mert a kártya nyűgössége miatt történt az egész. De mielőtt belevágnék a szerelésbe kicsit a kártyát is szeretném ismertetni, mert egy figyelemre méltó darab. Nem csak egy gyorsító kártyáról van szó, hanem talán az elérhető leggyorsabbról. Azért nem merem állítani biztosan, hogy a leggyorsabb, mert ki tudja hol fekszik el valamilyen elvetemült pár példányos megoldás. De akár a leggyorsabb, akár nem, azt nem lehet vitatni, hogy több ezret adtak el belőle, tehát a felső kategóriából az egyik legismertebb darab.

Műszakilag azért érdekes, mert nem egy Motorola processzorra építették, hanem FPGA-ra fejlesztettek le egy 68000 kompatiblis magot. Ezen felül a Cyclone 3-ban helyet kapott egy RTG videó kártya HDMI kimenettel, 128MB RAM és egy  micro SD kártya olvasó. Mivel az implementáció FPGA alapú, ezért egyszerűen  továbbfejleszthető és az esetleges kompatibilitási  hibákat is ki lehet így javítani. A fejlesztők rendszeresen ki is adnak újabb firmware verziókat. Ebből jelenleg a GOLD2.11 az utolsó támogatott verzió.

Néhányan kritizálják, mert „nem igazi hardver” és csak emulálja a Motorola CPU-t. Ez nézőpont kérdése, mert szigorúan nézve igazuk is van, de számomra ez nem zavaró, elvégre egy eredeti Amigát használok. Igaz, ami igaz a chipkészlet jelentős részét már az FPGA váltja ki, de az érzés még így is a régi. Teszt verzióként már megjelent a GOLD3 aminél már az AGA chipsetet is a kártya fogja emulálni, így az A600-at tényleg csak egy port illesztővé és billentyűzetté degradálja majd. De a pozitív oldalt nézve kis méretű, nagy teljesítményű AGA-s gépünk lesz, ha végre hivatalosan is megjelenik az új firmware. Ez idén várható, ha minden jól megy, de nem lepődnék meg, ha ez elcsúszna a jövő év elejére.

További pozitívum, hogy néhány lelkes ember összeállította a Coffin-t, ami egy Amiga OS 3.9 disztribúció. Hihetetlen mennyiségű anyag van az image-en ami legalább egy 32GB-os kártyát igényel. Sok demót kipróbáltam és eddig nem igazán volt olyan ami ne működött volna rendesen.

Az eddigi pozitív dolgok mellé van pár negatívum is, amit nem szabad elhallgatni:

Szóval ahogy már írtam tesztet akartam írni, de az előző sorban már elkotyogtam, hogy belefutottam egy instabilitási gondba. Az igazság az, hogy nem is egybe, de haladjunk sorjában. A kártya beépítése a gépbe nem tartott sokáig, csak a távtartók anyái miatt kellett az A600 alaplapját kiszerelni. A kártyát a CPU-ra egy határozott, de nem túl erős nyomással lehet felpattintani. Egy SD kártyára felmásoltam a Coffin-t, így már csak az SD-PATA átalakítót kellett rákötnöm mielőtt el tudtam indítani a gépet. A boldogságom addig tartott amíg nem akartam pár óra után újraindítani. Bármit csináltam ez nem sikerült. Lekapcsoltam a gépet ami másnap gond nélkül indult. Innen nem volt nehéz kikövetkeztetni, hogy azzal van a gond amikor „meleg reboot-ot” akartam. Bár ebben az esetben a meleg helyett forró FPGA-t lenne a legjobb írni. Több fórumot is végigolvastam és arra jutottam, hogy a foglalat lehet a bűnös vagy a kondenzátorok, de az utóbbiban a kártya elvileg nem érintett. A kártyát levéve rögtön látni véltem a nem egyenes pineket és a nem eléggé lecsiszolt foglalatot. Ez utóbbi kis magyarázatra szorul, mert miért is kellene lecsiszolni a foglalatot?

A kártyán lévő foglalatot ahogy írtam a CPU-ra kell rányomni. Gyakorlatilag a NYÁK-ra forrasztott CPU-ra fordítva kerül rá a foglalat, annak minden lehetséges érintkezési hibájával együtt. Mivel a CPU-t nem lehet teljesen benyomni, ezért a foglalatot kicsit meg kell dolgozni, hogy amennyire lehet ez mégis megtörténjen. Elsőre egy fölös 68 lábú PLCC foglalaton gyakoroltam, gondolván elsőre mégsem az Apollo Vampireon kellene próbálkoznom. Finom csiszolóvásznon nem egészen 1mm-ert csiszoltam le belőle. A foglalat alján lévő távtartókat kivágtam, illetve a CPU bal alsó sarkánál lévő SMD ellenállás miatt még meg is faragtam kicsit. Miután ezzel megvoltam és stabilan fel tudtam pattintani a CPU-ra vettem csak kezelésbe a Vámpírt. Kicsit magabiztosabb voltam, de nagyon figyeltem, hogy nehogy megsértsem a smirglivel a kártyát. Miután elkészültem kipróbáltam, de nem győzött meg. A próbaként előkészített új foglalathoz képest sokkal kevésbé volt stabil a kapcsolat és melegen megint előjöttek az újraindítási hibák. Ekkor úgy gondoltam, hogy a foglalatot ki kell cserélni, mert valószínűleg az a hibák forrása.

A forrasztásról sokat nem lehet írni. 68 láb, ónszippantó és rézharisnya. Aprólékos meló volt, eltartott egy ideig. Ha bárki megkérne rá, akkor nem vállalnám, bőven elég volt egyszer. A CPU bal alsó sarkánál lévő SMD ellenállás miatt a foglalatból kifaragott részen még igazítottam egy kicsit. Az eredmény milyen lett? A kártya szilárdan trónolt a CPU tetején és kevesebbszer, de még mindig előjött a melegedési hiba. Érdekes, hogy kevesebbet kellett várni, hogy hűljön mielőtt ismét sikerült visszakapcsolni. Nem volt mit veszteni, ezért kipróbáltam a kondenzátoros trükköt. Szerintem nagyon gány, egyelőre elmegy, de ki fogok rá találni valami rendes megoldást. A lényeg az, hogy így már 10-ből 10 alkalommal indult újra úgy a gép, hogy a rebootok között Quake 2 demót futtatott legalább 30 percig.

Eddig eljutni, ha a tesztelésre szánt időt is beleszámítom, több órás fárasztó küzdelem volt. Természetesen videót is csináltam, de nem számítottam rá, hogy ilyen hosszan fog menni a kamera, ezért már erősen merült pont a lényegi résznél. Az már csak hab volt a tortán, hogy egy kolléga tanácsára angolul is nekifogtam, így aztán a végső tesztekről nem készült túl sok felvétel. Mindenesetre a foglalat előkészítését legalább sikerült rögzítenem.

A konklúzió? A vámpír és a koporsó páros nem tökéletes. Amikor végre működik a rendszer, akkor jó. Ha még a jövőhéten is stabilnak bizonyul, akkor teszt eredmények is lesznek, a hétvégéig egyelőre elegem van belőle.

Views: 515

Exit mobile version