Az elmúlt időszakban kijött a 3D nyomtatók új generációja. Talán a legfontosabb jellemzőjük, hogy sokkal gyorsabbak, mint a korábbi darabok. A korábbi nyomtatókhoz képest elvileg tízszer is gyorsabbak lehetnek. Saját tapasztalataim alapján az elmélettel ellentétben „csak” kb. harmada-negyede időt igényel velük a nyomtatás ami még mindig szép érték. Persze mint minden újdonság, így ezek is drágábbak, mint a régi asztalrángatós modellek. Egy teljesen felszerelt darab, például egy Bambu P1S filament cserélővel együtt könnyedén 300.000 Ft feletti összegbe is kerülhetnek.
A Kingroon KLP1 a borsos ár miatt kerülhetett a képbe. Kínában természetesen elég hamar elkészültek egy másolattal ami az ígéretek szerint harmad áron nyújt hasonló sebességet és a szolgáltatások nagy részét. Bedőltem az ígéreteknek és belevágtam a saját építésű nagyobb, de sokkal lassabb nyomtatóm leváltásába. Hiába néztem meg több review-t sajnos azok csak rövid távú tapasztalatokon alapultak és csupa jót írtak. Az aggodalmaim ellenére úgy gondoltam, hogy apróbb problémákat akár én is ki tudok javítani rajta. Az eredeti ára 379.00 dollár volt, ami egy csupasz Bambu modell felét sem érte akkor el. Több hónap tapasztalat után úgy gondoltam érdemes összefoglalni a printer sötét oldalát is.
Nyáron érkezett a nyomtató hosszabb várakozás és kalandos rendelés után. Mivel semmilyen visszajelzést nem kaptam a szállításról és a support sem válaszolt, ezért lemondtam a rendelést. Meglepett amikor hetekkel később beállított a futár egy dobozzal, mert nem vártam semmilyen csomagot. Mint kiderült mégis elküldték a KLP1-et. Mivel gondoltam nem ajándéknak szánták jeleztem a supportnak akikkel hosszú levelezgetés után arra jutottunk, hogy utaljak el az eredeti vételárnál valamivel kevesebbet, mert a dupla posta nekik lenne nagyobb költség. Szóval meg is lett a harmad árú Bambu másolat, de az előjelekből már sejthettem volna valamit. Lehet, hogy valakinek panaszkodásnak, vagy lehúzásnak tűnhet a következő lista amit a hibákról összeírok, ezért fontosnak tartom, hogy a végső konklúziót mindenképpen olvassátok el. Készítettem egy angol nyelvű videót is, a végeredmény ott is megegyezik az itt leírtakkal.
Első fázis, azaz kidobozolás, beüzemelés és a support. Szóval miután már tényleg az enyém volt a KPL1 nekiláttam kidobozolni. A hivatalos oldalon jó videót raktak fel a folyamatról, nincs mivel kiegészíteni. Sajnos az első ajtó sarka töröttnek bizonyult amit jeleztem a support felé. Megint hosszú és elég furcsa levelezés következett. Ezalatt eltelt kb. két hét és a hibalistát kibővítettem a zörgő ventillátorral. Ezekről képet és videót készítettem, de a support nem tudta megnyitni ezeket. A levelekre is csak noszogatás után válaszolgattak és pár esetben sikerrel bemásolták még az eredeti kínai szöveget is amit a google translate segítségével fordítgattak. Én nem jártam sikerrel, inkább feladtam és rendeltem új ventillátort, elvégre filléres tétel és az időm többet ért ennél. A mellékelt Marlin helyett Orca slicerre álltam át, a gyári Klipper firmware mellé nagyon jó párosítás. Elvégeztem a szükséges kalibrálásokat, csináltam pár filament profilt… egyszóval nem sajnáltam rá az időt, hogy beállítsam a gépet.
Második fázisban jöttek elő a tervezési hibák. Nem értem, hogy ezeket hogy lehetett elkövetni annyira triviálisak. A lista nem túl hosszú és úgy gondolom, hogy ha én házilag könnyen találtam megoldást rájuk, egyszerűen javíthatóak lettek volna gyártásba vitel után is. Elvégre ez már a második verziója a KLP1-nek:
- Sötét plexi panelekből áll a burkolat úgy, hogy nincs belső világítás. Ha mondjuk ABS-t vagy ASA-t nyomtatok, akkor nem szívesen nyitom ki az ajtót, de így nem lehetett látni, hogy minden rendben van-e. A megoldás egy LED szalag beépítése jelentette.
- Ugyan van kijelző, de az a plexi mögött kapott helyet. Eleinte gondolkoztam, hogy kivágom a helyét, vagy áthelyezem, de inkább éltem a klipper lehetőségeivel és simán a web-es felületet használom a nyomtató vezérlésére.
- Csukott felső tetőnél a fejből kijövő kábel és a filamentet megvezető PTFE cső hozzáért a plexihez és összekarcolta azt. Nyomtattam egy több darabból álló keretet amivel megemeltem a tetejét, így már nem ér hozzá és a kerethez tudtam rögzíteni a világítást is, így két legyet ütöttem egy csapásra. A kábel elvezetése legalább két órát elvitt, mert nem akartam megfúrni a keretet és a rendelkezésre álló helyen kihívás volt megoldani a táp ellátást.
- A gyári filament tartót is át tudtam helyezni a keret segítségével. Nem értem, hogy kinek jutott eszébe, hogy a gép háta mögé tervezze ezt a filament szenzorral együtt. Ez utóbbinál az már csak bónusz, hogy a PTFE cső sehogy sem rögzül hozzá, tehát befűzni az új szálat nem annyira volt jó poén. Bezzeg a Bambu rendelkezik automata váltási lehetőséggel, ha kifizeti az ember, de kis pénz-kis foci. A keretre került új rögzítési pont a tartónak és a szenzornak. Szépen átköltöztek a gép bal oldalára megkönnyítve az üzemeltetést.
- Az elektronika hűtése zajosra sikeredett. Mindent a gép aljára szereltek fel, fél maroknyi csavar tartja a lemezt amit le kellett bontani, hogy hozzáférjek a táphoz a LED beszerelésekor. A halkításra az ötlet csak a fenti videó megvágása és feltöltése után ugrott be: Soft PWM módban a klipper szépen leszabályozza a ventillátort. A megoldást a bejegyzés végére szúrom be.
- Nincs kamera, de legalább kapott a gép bal oldalára egy portot. A megoldás egyszerű, terveztem egy tartót és kapott egy 720p webcam-et. A célnak megfelel, csak hamarabb kellett volna gondolkodnom, mert az új filament tartó miatt át kellett raknom a jobb oldalra. A kábel most elég csúnyán a nyomtató alatt vándorol át a másik oldalra. Ahogy írtam a célnak megfelel, de nem vagyok fele teljesen elégedett.
A harmadik fázis a tervezési hibák már felsorolt javítását jelentette, illetve igyekzetem tovább csökkenteni a rezonanciát. Gyors nyomtatásnál a polcrendszert simán rángatta a nyomtató. Rezgéscsillapítónak kapott egy szépnek nem mondható, de legalább dögnehéz beton járólapot és rá egy régi Hajdu mosógépen edzett gumiszőnyeget. Persze minden után a rezonancia kalibrációt újból elvégeztem. Az erről készült slow motion felvételen jól látszik, hogy miért is van erre és a gyorsulás érzékelőre szükség ezeknél a gyors nyomtatóknál.
A véleményem ezek után nem meglepő, hogy felemás a nyomtatóról. A support csapnivaló és ráadásul van pár bosszantó, de egyébként javítható hibája. A negatívumok mellett viszont jót is tudok mondani róla: Amióta megvan a nyomtató több kiló filament átment rajta, ezek között volt PLA, PETG, ABS és ASA is. A zárt nyomtató tér sokat segít a nehezebben nyomtatható anyagoknál. Megbízhatóságával sincs bajom, nyugodtan el merek rajta indítani akár 24 órás nyomtatást is, nem félek attól, hogy megáll valami hibával. Minősége nem ér fel szerintem a sokkal drágább konkurenciához, de elég jó, ha az ember nem turbo módban használja. Szóval ezek után kezdőknek és olyan embernek aki csak nyomtatni szeretne nem merném ajánlani. A láthatáron ott van az A1 mini, ami valamikor majd megvásárolható lesz magában. Az majd elvileg kevesebb törődést fog igényelni, de az anyaghasználatot is jobban limitálja. Nem egyszerű és jönnek sorra a konkurensek, ezért csak feltételes módot tudok használni. Mindenkinek magának kell eldönteni, de ha valaki hajlandó (és képes) kijavítani az apróságokat és csak hobbira tartja, akkor megérheti az árát.
[temperature_fan Pi_fan2] pin:PA2 kick_start_time: 2 sensor_type: temperature_host # control: watermark control = pid pid_kp = 0.6 pid_ki = 2 pid_kd = 0.2 target_temp: 40.0 min_temp: 0 max_temp: 90 max_speed: 1 min_speed: 0.3
Views: 453