Site icon frescho.hu

Macintosh Classic végső simítások

A Macintosh Classic az egyik kedvencem. A jól bevált Motorola 68000-re épülő, egybeházas szériának egy késői példánya. Azért szeretem, mert nagyon hasonlít kívül és belül is az elődeire. Jól be lehet vele mutatni az elődei tudását, mert gyakorlatilag a teljesítménye azokéval egyezik meg:

A használhatóságot viszont sok ponton javították. Az 1986-os Macintosh Plus-hoz képest már nem sokat kellett előre lépni, ez az a gép amibe mindent integráltak amit kellett:

A fentiek nagyrész elmondhatóak a Macintosh SE-re is. A Classic mellett szól mégis a nagyobb hasonlóság, míg az SE mellett az szólhat, hogy kicsit talán jobban bővíthető. De azt is megértem aki inkább egy 87-es Mac Plus-ra szavaz inkább külső meghajtóval.

Ennél a bejegyzésnél nem az a legfontosabb, hogy miért szeretem a kis gépet. Inkább azt szeretném bemutatni, hogy milyen apró javításokat végeztem el rajta. A legnagyobb átalakításról már írtam, ugyanis eredetileg 110V-os volt a gép, ezért az analog board-ot átalakítottam 220V-ra és mellékesen kicseréltem rajta az összes elektrolit kondenzátort. A digi board-ot sem hagytam magára, az SMD kondikat azon is újakra cseréltem. Ez ahhoz már elég volt, hogy a gép stabilan működjön, de még hiányzott egy végső igazítás.

Az első problémát a floppy meghajtó jelentette. A SuperDrive nagyon hasznos, ugyanis írja és olvassa a régi Macintosh és az Apple IIGS lemezformátumot, ugyanakkor PC-ről is egyszerűen lehet adatot átvinni a segítségével. Sajnos nem érzékelte ha lemezt helyeztem be, ezért ismét szét kellett szednem a gépet. Találtam egy jó videót a floppy szétborításáról a youtube-on, nagyjából azt követtem. Pár aprósággal szeretném csak kiegészíteni:

  1. A gépben turkálni veszélyes. Nem csak 220V, de nagyobb feszültség is van belül a CRT miatt. Ha nem értesz hozzá, akkor inkább ne kezdj bele. Ha mégis kinyitod, akkor mindenképpen várd ki amíg kisül a képcső. Ez órákat is jelenthet az utolsó bekapcsolástól. Én konnektorból kihúzva órákig szoktam pihentetni a gépet mielőtt belenyúlok.
  2. A meghajtó keret kivételéhez a digi board-ot is félig ki kell húzni. A kábelekkel érdemes óvatosan bánni.
  3. A keretet 4 csavar rögzíti, ha azokat kicsavarod, akkor elég a hátulját fölfelé megemelni, majd az egészet meghúzni hátra. A meghajtót további 4 csavar fogja, nem nagy kihívás kiszedni.
  4. A fent linkelt videó készítője jól bemutatja a lépéseket. Figyelj a két kis oldalsó rugóra, mert könnyen megszöknek és nyúlnak. Hasonlóan bánj finoman a fejjel amikor a felső mozgórészt kiszeded. A zsírozást ésszel csináld, nem kell telibe fújni. Ha a fejre is jut a zsírból, akkor lehet pucolni…

Az igazság az, hogy nekem nem kellett volna teljesen szétszedni a meghajtót, ugyanis sokkal egyszerűbb volt a hibája. 3 mikrokapcsolót tartalmaz és ebből az egyiket a mozgó fém keret nem nyomta le rendesen. A képen látható 3 kis fehér pöcök a 3 kapcsoló, ezeket kimérve derült ki a hiba. Az elsővel érzékeli, hogy a lemez írásvédett-e vagy sem. A második kapcsoló okozta a gondot. Ezt a keret kis füle nyomja le. Sajnos nem nyomta meg eléggé, ezért nem érzékelte a behelyezett lemezt. A fülecskét nagyon finoman, szinte észrevehetetlenül, kellett meghajtani, hogy a hibát korrigáljam. A harmadik kapcsoló a lemez típusát érzékeli. A DD-s floppy-t 400 vagy 800kB-ra, míg a nagy sűrűségűt (HD) 1.4MB-ra lehet megformázni.

A floppy meghajtó után a CRT-n is állítottam kicsit. Eredetileg közel centiméteres kihasználatlan sávot hagyott az eltérítés. Egy 9″-os monitorból majdnem 1″-et elveszíteni nem kellemes. A hátlapot ehhez nem kell levenni, elég lepattintani egy takaró lapot. Nekem lent volt a burkolat, ezért így fényképeztem le a háttérben a képcsővel.

Az utolsó lépés a programok másolása volt. PC-ről nem volt nagy kihívás, emulátorban készítettem image állományokat amiket simán kiírtam floppyra. A Macintosh tartogatott még egy meglepetést, ugyanis az átmásolt .img kiterjesztésű fájlokat nem nyitotta meg a Disk Copy. Kicsit törtem a fejem, mire eszembe jutott, hogy a System 7 nem a kiterjesztést használja, hanem az állományhoz rendelt attribútumokat. Ezeket simán lehet szerkeszteni a res editorral.

Természetesen nem tudtam fejből, hogy mit kell beállítani. Hogy kiderítsem egy lemezt kompletten beolvastam és megnéztem annak a beállításait. A helyes paraméterek ezek voltak: Type: dimg Creator: ddsk

Innentől nem okozott problémát a lemezek másolása. Másoltam lemezről img-t merevlemezre, onnan direktben a floppy-ra, majd a tartalmát vissza a merevlemezre. Ezzel eltöltöttem kb. 30 percet amikor eszembe jutott, hogy a Disk Copy újabb verziója akár direktben is képes felcsatolni az állományt. Pozitívan gondolkozva így legalább jól leteszteltem a frissen kipucolt meghajtót. Ha már belejöttem, akkor pár játékot kiírtam a IIGS-hez is.

A végeredmény magáért beszélt. Működik a floppy meghajtó. A monitoron 2 ponttal nagyobbak a betűk. Lett egy doboznyi lemezem Apple IIGS játékkal és a 40 MB-os merevlemezen is csak 5 MB szabad hely maradt. Ráadásul egy videót is készítettem a fent leírtakból amit kiegészítettem egy kis játékkal is.

Ezzel a gép bevetésre kész, már csak a végleges időpont hiányzik, hogy mikor lesz az idei BRSZK Fülén. Az biztos, hogy a Classic ott lesz az „A csapat” többi tagjával együtt.

Views: 364

Exit mobile version