A Commodore VIC-20 volt az első, amit Tramiel “computers for the masses, not the classes” mondása alapján építettek. A megalkotása elég zavaros történtet, megér egy saját bejegyzést. Most inkább csak a technikai részletekről lesz szó.
Többen is csodálkozva jegyezték meg, hogy teljesen úgy néz ki, mint egy C64. Igen, nagyon hasonlítanak kívülről, de a 20-as volt az előd, aminek a házát és billentyűzetét legalábbis részben örökölte a 64-es. A
- Egy sorban csak 23 karaktert tudott a gép
- A VIC csak a drágább SRAM memóriát támogatta
- Csak 5KB memóriát kapott, amit a SRAM magasabb ára is indokolt
- Nem támogatott spriteokat
- Grafikai és hangbeli tudása elegendő volt a konzolon futó programokhoz
- A billentyűzet jó minőségű volt, Tramiel tanult az első PET-ek hibájából
- PET-ről a programok portolása viszonylag egyszerű volt
- Olcsón lehetett gyártani a gépet
Az utolsó pont volt Tramiel legfőbb célja. Először a japán verzió jelent meg VIC-1001 néven. Tramiel egy vezetői értekezleten mondta, hogy „The Japanese are coming, so we must become the Japanese!” Nem csak japánokká lettek, de megelőző csapást is mértek rájuk. Ezt követte az amerikai VIC-20, majd az európai PAL verzió. A német nyelvű piacon ismét új nevet (VC-20) kapott a gép, ugyanis a VIC eléggé hasonlít az obszcén fick szóra.
A géphez elég sok kiegészítőt gyártottak. A floppy meghajtó és a magnetofon is kompatibilis a C64-gyel, ahogy az egy szem joystick csatlakozó is standard Atari féle DB9-es formátumú. A hátul található portba lehetett bedugni a memória bővítést is, ami komolyabb használathoz, programozáshoz elengedhetetlen volt. A fejlesztőket részletes dokumentációval segítette a cég, ami sok fejlesztőt vonzott. A Commodore jelentős mennyiségű programot jelentetett meg cartdrige formátumban. Ezek nagy része játék és egyszerűen egy ROM IC-t tartalmaznak.
A VIC-et végül több, mint 4 évig gyártották. A különböző revíziók nagy része a költségek csökkentését célozta meg. Ez nagyon fontos volt, mert a TI árharcot robbantott ki. Ezt végül a Commodore nyerte meg. Talán ennek is köszönhető, hogy a VIC-20 lett az első gép amiből több, mint 1 millió darabot értékesítettek. A sikert nem a műszaki paramétereinek, hanem az alacsony árnak, a sok szoftvernek és a jó marketingnek köszönhette a gép.
Megnevezés | VIC-1001 (japán) VIC-20 VC-20 (német) |
---|---|
Cég | Commodore |
Ország | USA |
Bejelentés | 1980 október (japán) |
Kivezetve | 1985 január |
CPU | MOS6502 @1MHz |
RAM | 5 kB statikus RAM |
ROM | 8 kB BASIC 8 kB KERNAL 4 kB Karakter |
Extra áramkörök | VIC MOS6560 vagy 6561 (videó és hang) VIA MOS6522 (interfész áramkör) |
Operációs rendszer | CBM BASIC V2.0 |
Szöveges felbontás | 22x23 (programból újradefiniálható karakterkészlet) |
Grafikus felbontás | 176×184 (Hi-Res mód, 8×8 pixel azonos színnel, maximum 8 szín) 88×184 (8 karater, 8 keret és 16 háttérszín) |
Hang | 3 csatorna, négyszögjel (minden csatorna 3 oktávot fog át, egymástól 1-1 oktávval eltolva) 1 zaj csatorna |
Csatlakozók | Táp bemenet 1x Joystick Bővítő port Videó és hang kimenet IEEE-488 (floppy) Datasette (magnetofon) User port (RS232, Centronics) |
Ár | 299.95$ (USA bemutatás, 1980 június) 100$ (1983 április) |
Egyéb | Ajánlott kiegészítő: Penultimate cartridge Wiki: VIC-20 |
Views: 656