Kollégától kaptam egy 7200-as Power Mac-et, ami hangot ugyan adott, de nem akart elindulni. Szerencsére nem volt a szokásoson kívül baja, miután kicseréltem az elemet máris bootolt volna, ha a merevlemez nem adja meg magát. Ezek a régi Mac-ek SCSI meghajtókat használnak ami abból a szempontból nem szerencsés, hogy nincs hozzá tucat számra vinyó, mint a megszokott IBM kompatibilis géphez használt IDE típusokból. Régebben készítettem pár darab SD2SCSI-t ami egy jól működő megoldás, de szerencsére már létezik egyszerűbb megoldás.
A blueSCSI a nevét a blue pill néven ismert mikrovezérlőkről kapta. Az STM32F103 és azok másolataival sok-sok 5V (TTL) kompatibilis és ami fontos: olcsó vezérlőt lehet megvenni. Mivel alig fél maréknyi alaktrész kell a ‘pill’-en felül a blueSCSI-hez, ezért olcsón egyszerűen megépíthető. A komplett leírás és a szoftver szabadon elérhető github-on, a gerber file-ok alapján akár belső, akár DB25 portra illeszkedő verziónak is neki lehet állni. Bár egyszerű a kapcsolás, azért van 1-2 buktató amibe bele lehet futni:
- A beültetési sorrend szerintem nem újdonság annak aki nem első projektként építi meg a blueSCSI-t. Főként a DB25-ös vezérlőnél érdemes előre gondolkozni, mert eléggé összezsúfolták az alkatrészeket. De mind a két verziónál én a következő sorrendet követtem: SD kártya foglalat, ellenállás hálózatok, kis alkatrészek, blue pill, SCSI csatlakozó a logikus sorrend.
- Ne feledjétek a diódát amit a forrasztási oldalra ültettem be.
- Az SD kártya az egyetlen SMD alkatrész, de nem ez a gond vele. A rendelésnél figyelni kell, hogy jó alkatrészt rendeljen az ember. A DB25-ös verziónál el kellene férnie az STM32 két lába között. Ha nem jön össze, akkor meg lehet patkolni, de nem a kapton szalag az igazi megoldás, hanem a megfelelő foglalat. A belső verziónál is érdemes figyelni az SD kártyára, mert az egyik fajta lelóg, a másiknak máshová esik a forrasztáshoz a füle. Ami meg mechanikailag kultúrált, azt csak levegővel lehet felforrasztani.
Ha kész a forrasztás, akkor egy USB kábellel ki lehet próbálni, eddig szinte mindegyik pill egy sima LED villogtató programmal érkezett. Ezzel mondhatni kész a hardver, már csak fel kell programozni a mikrovezérlőt. Ehez szükség van egy ST-Link programozóra ami filléres tétel. A megfelelő lábakat a feliratnak megfelelően össze kell kötni ahogy a fényképen látható. A blueSCSI-Updater tényleg könnyen használható, csak követni kell az utasításokat, hogy éppen melyik BOOT jumpert kell átdugni. Én természetesen a bonyolultabb módszert választottam amihez szintén van egy nagyon jó leírás és a 3D nyomtató firmware konfiguráláshoz és fordításhoz képest teljesen triviális.
- Szemrevételezés, hogy mindent rendben beforrasztottam-e és nincs sehol zárlat. Igen, ez simán előfordulhat, 5 panelnél több száz pontból elég, ha csak egy kimarad, vagy zárlatos.
- USB kábellel tápra kötöttem SD kártya nélkül. Mivel nem találja a kártyát, ezért 5-ös hibakódot ad. 5 villanás, szünet, 5 villanás…
- Működő SD kártyával ismétlés, ekkor rövid villanás után elalszik és várja az SCSI busz felöl az utasításokat
- Gépre kötve az operációs rendszer elindul az SD kártyáról
- Ha az előzőekben hiba van, akkor jöhet a hibakeresés. Legtöbb esetben valami apró szerelési hiba, például az SD kártya nem volt tökéletesen beforrasztva, vagy kimaradt a lezáró ellenállás egyik lába.
A használathoz fontos az SD kártya és disk image előkészítése. Sebesség szempontjából az exFAT a legjobb, de FAT32-vel is működik, csak kicsit lassabb. Teszt programmal mérve kb. hasonló sebességet ér el, mint a korabeli merevlemezek, csak sokkal alacsonyabb az elérési idő, tehát picit pörgősebbnek érződik a gép, már ha ez számít valakinek. A megformázott SD kártyára nem a merevlemez tartalma kerül, hanem egy merevlemez image. A dokumentáció szerint ezt is meg lehet ugrani több módon, de van több “premade” amit le lehet tölteni. Az új firmware már CD-ket is kezel, így azokkal is lehet kísérletezni. Ha megvan a fájl, akkor már csak fel kell másolni a kártyára, a nevezéktan a következő: HD40_512_elnevezes.hda vagy CD20_elnevezes.iso. Az első két karakter az image típusát adja meg, a következő az SCSI azonosítót (ID/LUN), az 512 pedig a blokk méretet, ami merevlemeznél tipikusan 512 bájt. CD képekből a .toast formátumot is támogatják, így nem kell azokat sem konvertálgatni. A doksi erre is kitér, annyit tennék csak hozzá, hogy a 7200-nél a 3-as ID a CDROM, tehát azt érdemes kihagyni, hogy ne legyen ütközés.
Nagyjából ennyit lehet leírni magáról a blueSCSI-ről. Készítettem egy pár perces összefoglalót amiben működés közben is megnézhetitek. Egy következő bejegyzésben fogok majd írni arról, hogy hogyan lehet saját image-t készíteni, vagy a meglévőket kiegészíteni emulátor segítségével. Talán hasznos lesz, mert a különböző System verziók közül nem könnyű választani és a hozzájuk tartozó patcheket összeszedni.
Linkek:
https://github.com/erichelgeson/BlueSCSI
https://github.com/erichelgeson/BlueSCSI-Updater
Views: 191