retro gépek A-tól Z-ig

BlueSCSI

Kollégától kaptam egy 7200-as Power Mac-et, ami hangot ugyan adott, de nem akart elindulni. Szerencsére nem volt a szokásoson kívül baja, miután kicseréltem az elemet máris bootolt volna, ha a merevlemez nem adja meg magát. Ezek a régi Mac-ek SCSI meghajtókat használnak ami abból a szempontból nem szerencsés, hogy nincs hozzá tucat számra vinyó, mint a megszokott IBM kompatibilis géphez használt IDE típusokból. Régebben készítettem pár darab SD2SCSI-t ami egy  jól működő megoldás, de szerencsére már létezik egyszerűbb megoldás.

A blueSCSI a nevét a blue pill néven ismert mikrovezérlőkről kapta. Az STM32F103 és azok másolataival sok-sok 5V (TTL) kompatibilis és ami fontos: olcsó vezérlőt lehet megvenni. Mivel alig fél maréknyi alaktrész kell a ‘pill’-en felül a blueSCSI-hez, ezért olcsón egyszerűen megépíthető. A komplett leírás és a szoftver szabadon elérhető github-on, a gerber file-ok alapján akár belső, akár DB25 portra illeszkedő verziónak is neki lehet állni. Bár egyszerű a kapcsolás, azért van 1-2 buktató amibe bele lehet futni:

  • A beültetési sorrend szerintem nem újdonság annak aki nem első projektként építi meg a blueSCSI-t. Főként a DB25-ös vezérlőnél érdemes előre gondolkozni, mert eléggé összezsúfolták az alkatrészeket. De mind a két verziónál én a következő sorrendet követtem: SD kártya foglalat, ellenállás hálózatok, kis alkatrészek, blue pill, SCSI csatlakozó a logikus sorrend. 
  • Ne feledjétek a diódát amit a forrasztási oldalra ültettem be.
  • Az SD kártya az egyetlen SMD alkatrész, de nem ez a gond vele. A rendelésnél figyelni kell, hogy jó alkatrészt rendeljen az ember. A DB25-ös verziónál el kellene férnie az STM32 két lába között. Ha nem jön össze, akkor meg lehet patkolni, de nem a kapton szalag az igazi megoldás, hanem a megfelelő foglalat. A belső verziónál is érdemes figyelni az SD kártyára, mert az egyik fajta lelóg, a másiknak máshová esik a forrasztáshoz a füle. Ami meg mechanikailag kultúrált, azt csak levegővel lehet felforrasztani.

Ha kész a forrasztás, akkor egy USB kábellel ki lehet próbálni, eddig szinte mindegyik pill egy sima LED villogtató programmal érkezett. Ezzel mondhatni kész a hardver, már csak fel kell programozni a mikrovezérlőt. Ehez szükség van egy ST-Link programozóra ami filléres tétel. A megfelelő lábakat a feliratnak megfelelően össze kell kötni ahogy a fényképen látható. A blueSCSI-Updater tényleg könnyen használható, csak követni kell az utasításokat, hogy éppen melyik BOOT jumpert kell átdugni. Én természetesen a bonyolultabb módszert választottam amihez szintén van egy nagyon jó leírás és a 3D nyomtató firmware konfiguráláshoz és fordításhoz képest teljesen triviális.

Ezen a ponton elvileg van egy használható blueSCSI a kezünkben, már csak ki kell próbálni. Az élesztésnél a következő lépéseket követtem:

  1. Szemrevételezés, hogy mindent rendben beforrasztottam-e és nincs sehol zárlat. Igen, ez simán előfordulhat, 5 panelnél több száz pontból elég, ha csak egy kimarad, vagy zárlatos.
  2. USB kábellel tápra kötöttem SD kártya nélkül. Mivel nem találja a kártyát, ezért 5-ös hibakódot ad. 5 villanás, szünet, 5 villanás…
  3. Működő SD kártyával ismétlés, ekkor rövid villanás után elalszik és várja az SCSI busz felöl az utasításokat
  4. Gépre kötve az operációs rendszer elindul az SD kártyáról
  5. Ha az előzőekben hiba van, akkor jöhet a hibakeresés. Legtöbb esetben valami apró szerelési hiba, például az SD kártya nem volt tökéletesen beforrasztva, vagy kimaradt a lezáró ellenállás egyik lába.

A használathoz fontos az SD kártya és disk image előkészítése. Sebesség szempontjából az exFAT a legjobb, de FAT32-vel is működik, csak kicsit lassabb. Teszt programmal mérve kb. hasonló sebességet ér el, mint a korabeli merevlemezek, csak sokkal alacsonyabb az elérési idő, tehát picit pörgősebbnek érződik a gép, már ha ez számít valakinek. A megformázott SD kártyára nem a merevlemez tartalma kerül, hanem egy merevlemez image. A dokumentáció szerint ezt is meg lehet ugrani több módon, de van több “premade”  amit le lehet tölteni. Az új firmware már CD-ket is kezel, így azokkal is lehet kísérletezni. Ha megvan a fájl, akkor már csak fel kell másolni a kártyára, a nevezéktan a következő: HD40_512_elnevezes.hda vagy CD20_elnevezes.iso. Az első két karakter az image típusát adja meg, a következő az SCSI azonosítót (ID/LUN), az 512 pedig a blokk méretet, ami merevlemeznél tipikusan 512 bájt. CD képekből a .toast formátumot is támogatják, így nem kell azokat sem konvertálgatni. A doksi erre is kitér, annyit tennék csak hozzá, hogy a 7200-nél a 3-as ID a CDROM, tehát azt érdemes kihagyni, hogy ne legyen ütközés.

Nagyjából ennyit lehet leírni magáról a blueSCSI-ről. Készítettem egy pár perces összefoglalót amiben működés közben is megnézhetitek. Egy következő bejegyzésben fogok majd írni arról, hogy hogyan lehet saját image-t készíteni, vagy a meglévőket kiegészíteni emulátor segítségével. Talán hasznos lesz, mert a  különböző System verziók közül nem könnyű választani és a hozzájuk tartozó patcheket összeszedni.

Linkek:

https://github.com/erichelgeson/BlueSCSI

https://github.com/erichelgeson/BlueSCSI-Updater

Views: 221



1 thought on “BlueSCSI”

  • Üdvözlöm!
    Segítséget kérnék egy Videoton tv játék javításába.
    Telefonszám, e-mail, minden segítség jól jöhet.
    Köszönettel Bálint László

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük