Az emberek fejében a korai PC egybeforrt a Microsoft DOS-szal. Néhányan esetleg megemlítik az OS/2-őt, de alig pár embertől hallottam, hogy alternatív DOS-t használt volna. Pedig a MS DOS mellett volt más is a piacon és itt most nem az IBM által kicsit átdolgozott és PC-DOS néven árusított verzióra gondolok.
A legismertebb alternatíva története még az első PC kiadása előtt indult. 1974-ben Gary Kildall egy Intel 8080 alapú Intellec 8 géphez megírta a Control Program/Monitor nevű operációs rendszert, de a későbbiekben ezt átnevezték Control Program for Microcomputers-re. A CP/M hamar kvázi szabvánnyá vált, amit több dolognak is köszönhetett. Hardver oldalról jó választás volt a 8080, ugyanis a 8085 és Z80 processzorokon is lehetett futtatni a programokat, ha nem használták a modernebb CPU-k utasításkészletét. Előremutató volt az is, hogy (floppy) lemez alapú volt a tárolás. Emellett szerintem az elterjedésében a 3 részre szedett rendszer segített a legtöbbet. Ha valaki ismeri a DOS-t, akkor a komponensek nagyon ismerősek lehetnek:
- A BIOS (Basic Input/Output System) felelt a hardver alacsony szintű kezeléséért. Egy új floppy meghajtó vagy eltérő hardver esetén csak ehhez kellett hozzányúlni. A szöveg ki/be vitel és a lemez blokk műveletek voltak az alap feladatai. Nagyjából a gyártók itt valósították meg azokat a rutinokat amiket a PC-nél a ROM BIOS, manapság meg már a driverek nyújtanak.
- A BDOS (Basic Disk Operating System) eggyel magasabb szintű műveletekért felelt. A fájlok és a felhasználói ki/bemenet kezelése volt a fő feladata. A programok a BDOS segítségével írhattak a képernyőre, nyomtatóra, állományba, vagy olvashattak a billentyűzetről, lemezről.
- A CCP (Console Command Processor) biztosította a parancssort a felhasználónak. Fogadta a begépelt utasításokat és hajtotta őket végre a külső és belső parancsokat.
Az MS-DOS esetében kísértetiesen hasonló funkciókat valósított meg az io.sys, msdos.sys, command.com hármas. Nem meglepő, hogy a DOS-os fájlrendszer szervezése is a CP/M-ből eredeztethető:
- Meghajtók elnevezése (A:, B:)
- Fájlok 8.3 karakteres elnevezése
- Állományok kiterjesztése (.txt, .com, .exe)
- Stringet záró karakter (Control-Z)
A CP/M-et a ’80-as évek elejére a 8080 kompatibilis rendszerek tucatjaira portolták, a 8 biteseknél az egyik legelterjedtebb rendszer volt. Még az Apple II-höz is létezett Z80-as bővítőkártya, amit érdekes módon a Microsoft gyártott. Az én nem túl nagy gyűjteményemben is akad pár CP/M kompatibilis gép: Amstrad CPC 6128, Commodore 128, Kaypro 10, SONY MSX…
A CP/M sikerére jellemző, hogy amikor az IBM a PC fejlesztésébe fogott és operációs rendszer után néztek az új géphez, akkor Bill Gates rögtön Kildall-t ajánlotta a figyelmükbe. Ekkor a Micro-Soft (nem elírás, egészen 81-ig így hívták a céget) még csak a BASIC interpreter szállításáról egyezett meg a Nagy Kékkel. Azonban Kildall és felesége nem tudott megegyezni az IBM-mel, így végül az MS szállíthatta a saját (frissen megvásároltból átszabott) operációs rendszerét. A DOS a CP/M átiratának, klónjának mondható, ezért amikor Kildall meglátta, akkor rögtön reklamált az IBM-nél. Arra a megállapodásra jutottak, hogy a CP/M-86-ot is árusítani fogja az IBM a géphez. Kildall azt gondolta, hogy simán legyőzik az MS-DOS-t, de ez nem jött be nekik, amiben a sokkal magasabb ár és a saját rugalmatlanságuk is szerepet játszhatott. De ezen a ponton nem adták fel a küzdelmet a Microsofttal szemben.
A CP/M-86-et továbbfejlesztve, annak utódaként jelent meg az MP/M-86 és Concurrent CP/M-86. Már részben DOS kompatibilis volt az 1984-ben megjelent Concurrent DOS 3.1 és az egyszerűsített ’85-ös DOS Plus. Végül az evolúciós sor és elágazások eredményeként 1988 május végén jelent meg az első DR-DOS 3.31. Ez már kompatibilitás szempontjából teljes értékű DOS-nak volt tekinthető. A számozást nem 1.0-ról kezdték, hanem a Microsoft aktuális verzióját vették alapul. Szolgáltatásaiban nagyjából megfelelt a konkurenciának az új DR-DOS, emellett az árával és licencelési feltételeivel elfogadható alternatívának bizonyult. Eleget eladtak belőle, hogy a DR-nél továbbfejlesszék.
A 3.31-et 1990 májusában követte a DR DOS 5.0 ami szintén CP/M-es alapokon állt. Több plusz szolgáltatással is ellátták, például elérhető lett a szintén a Digital Research által fejlesztett GEM, ami az Atari ST széria GUI-át adja. Az Atari ST minden téren rokon, ugyanis a GEM alatt futó TOS is a CP/M-en alapul. A lényeg, hogy a DR DOS 5.0 még sikeresebbnek bizonyult, mint az elődje. Tudásban lekörözte az MS aktuális verzióját. Az eltérő alapoknak hála sokkal több szabad memóriát tudott felszabadítani az alsó, 640kB-os tartományban. Ehhez 286-os gép kellett legalább, de akkoriban az AT-k már megfizethetőek voltak. Ez már a Microsoftnak is csípte a szemét, ugyanis ők ekkor még csak bejelenteni tudták a saját 5.0-ás verziójukat, az csak ’91-ben jelent meg.
A Digital Research nem engedte, hogy a Microsoft lépéselőnybe kerüljön, ezért 91 őszén kihozták a DR DOS 6.0-át. Ez továbbfejlesztett multitasking lehetőségeket, beépített lemeztömörítést és további apróságokat hozott. Az MS ismét lépéshátrányba került, ezt egyrészt a 6.0-ás MS-DOS bevezetésével dolgozta le, de gondolkoztak egy piszkos trükkön is. Ez utóbbi az lett volna, hogy a Windows futását blokkolták volna a DR termékein, de végül nem merték bevetni. Ebben az is benne lehetett, hogy a DR gyorsan kihozott egy patchet ami kijátszotta ezt a trükköt.
A képek között láthattok Novell DOS-t is. A kapcsolat egyszerűen az, hogy 1991 nyarán a Novell tulajdonába került a DR DOS és az új 7-es verzió már mint Novell DOS 7 jelent meg a piacon. Évekig használtam ezt a verziót. Kompatibilitással nem volt komolyabb gond, a RAM kezelése jobb volt és már Stacker-t használt lemeztömörítőként. Ezt megfejelte beépített hálózatkezeléssel, multitaskinggal és sok apró programmal. Egy lépéssel ismét előrébb járt, mint a Microsoft, ráadásul a bevezetést a Novell agresszív marketinggel egészítette ki. Sajnos ez volt a csúcs, ugyanis bár jöttek fejlesztések az MS kihozta a Windows 95-öt, ami a DOS éra végének a kezdetét jelentette. 1996-ban a Caldera vette át a Novell-től a DR DOS-t. A továbbfejlesztés nem állt meg, az utolsó általam ismert verzió a DR-DOS 8.1, amit már a Lineo adott ki. Érdemes megemlíteni, hogy teljesen jogtisztán lehet használni a Caldera által kiadott verziók egy részét.
A DR-DOS története érdekes és fordulatos: A CP/M-mel piacvezető Digital Research a rossz döntést követően konkurenciát tudott jelenteni az őt lemásoló Microsoftnak. Évekig meg is előzték az MS-t és csak egy teljesen új vonal (Window 95) és felvásárlás (Novell) után került lejtőre a DR-DOS.
Visits: 331