A cím komolyan hangzik és simán lehetne pár száz oldalt írni a témáról. Én most itt csak arra fogok csak fókuszálni, hogy felvezessem a hazai 8 bites gépek korszakát. Úgy gondolom, hogy érdemes áttekinteni, hogy mik előzték meg ezeket és milyen környezetben készültek el a gépek. Már csak azért is, mert a tervgazdasági környezet ma már elég nehezen értelmezhető még annak is aki élt benne.
Az informatika történelmében akár Kepmelen Farkas gondolkodó, sakkozó gépéig is vissza lehetne nyúlni. A lényeg, hogy eleinte az ötlet az volt, hogy a számításokat szerették volna gyorsítani, automatizálni. A két nagy háború között a hazai oktatás színvonala változatos volt, de az elmondható, hogy több iskola az európai élvonalba tartozott. Ezekből több nemzetközileg is elismert tudós, mérnök került ki. Sajnos a politika mindenbe beleszólt: az 1930-as évek második felében, követve a német példát, hivatalos formát öltött a zsidóüldözés. A lista biztos, hogy nem teljes, csak néhány fontosabb ember, akik ennek áldozatául estek: Wigner Jenő, Szilárd Leó, Gábor Dénes, Kármán Tódor, Kemény János, Neumann János. Ha nincs világégés, akkor sem biztos, hogy itthon alkottak volna, mert sokan tanultak, kutattak a németeknél, Angliában vagy más országban, de az biztos, hogy ők csak a jéghegy csúcsát jelentették. Arra, hogy mit veszítettünk velük a legjobb példa, hogy a legtöbbjük részt vett (méghozzá vezető kutatóként) a Manhattan Projektben.
Történetünk szempontjából Neumann lehet fontosabb, mert a nevével fémjelzett elv megfogalmazásával sokat tett a számítástechnika fejlődéséért. Azért nem megalkotást írtam, mert Eckert és Mauchly már dolgozott a témán, szóval inkább egy összefoglalás, evolúció volt, mint teljesen új amit megfogalmazott:
- Elektronikus működés
- Kettes számrendszer használata
- Belső memória: RAM/ROM
- Tárolt program: A belső RAM-ban tárolódik az adat és a program is.
- Az utasítások egymás utáni végrehajtása
- Univerzális felhasználhatóság
- Funkcionális egységek: Aritmetikai egység, központi vezérlőegység, Memóriák (RAM/ROM), bemeneti és kimeneti egységek
Sajnos a háború pusztítása miatt további értékes embereket veszítettünk, ezek jelentős részét az értelmetlen származási üldözések miatt. Legalább ennyire borzasztó, hogy ez a pusztítás pár évvel később folytatódott csak más csoportokkal szemben. A kommunisták fokozatosan magukhoz ragadták a hatalmat, aminek hatására ismét jó néhányan elhagyták az országot. A határzár kiépítését követően ez nehéz mutatvány lett, de a vasfüggöny 1956-ban rövid időre fellibbent. A balos elnyomás miatt olyan embereket veszítettünk el, mint Gróf András, Vadász László, Simonyi Károly. Az első kettő az Intelnél volt meghatározó vezető, míg Simonyi a Microsoftnál. Kemény Jánost már említettem az előző hullámban, ő a BASIC egyik megteremtője volt.
Az MTA Kibernetikai Kutatócsoportja építette meg szovjet tervek alapján (M-3) az első magyarországi számítógépet ami 1959 január 21-én kezdett el működni. Ezt további gépek (Ural, Minszk…) követték, de ami a legfontosabb, hogy a hazai iparban és az oktatásban is elindultak a fejlesztések. A szegedi Informatikatörténeti Muzeális Gyűjteményben ezek részben megtekinthetőek, mindenkinek ajánlom, hogy nézzen be, ha arra jár. Nem tudok mindent felsorolni, csak néhány általam érdekesnek, fontosnak gondolt szemelvény, hogy a korszakról képet tudjatok alkotni:
- 1958/1959-es tanévben Kovács Mihály Piarista szerzetes Kibernetikai Szakkört indított. 1967-től gyártották a Mikromat építőkészletet aminek a prototipusát az egyik tanítvány (Woynarovich Ferenc) készítette el.
- Az 1960-as években elindult az informatikához kapcsolódó felsőfokú képzés. Például ’63-ban végzett az első szegedi programtervező matematikus évfolyam.
- 1966-ban az EMG-ben elkezdték gyártani a tranzisztorizált Hunor 131-es számológépet
- 1968-ban a KFKI bemutatta a TPA 1001-et. DEC PDP-8 alapján több száz készült, ha ide vesszük a sorozat modernizált verzióit is. A gép teljes neve Tárolt Programú Analizátor, amit azért kapott, mert a KFKI nem gyárthatott volna számítógépet. Ne feledjük tervutasításos gazdálkodás volt, felülről mondták meg a tutit!
- 1968-ban elindult a KGST közös gép fejlesztése Egységes Számítógéprendszer (ESZR) néven. Az ezt elindító levél Alekszej Nyikolajevics Koszigin, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának (Goszplan) akkori elnökétől származott. Az ESZR-be tartozó gépcsalád az IBM 360 gépcsalád architektúrájával volt kompatibilis, lényegében annak visszafejtésével, másolásával készült. A 70-es években készültek el az első gépek. Az egyes komponensek gyártását szétosztották a résztvevő KGST országok között, ennek a keretében gyártott a Videoton például terminálokat.
- 1972-től a Videotonnál gyártották az R10-es gépcsaládot a francia Mitra15 alapján. A háttérben az EMG és a KFKI is igyekezett saját gépet gyártani, de minden a minisztériumban dőlt el.
1973-ban a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban dolgozta ki Jánosi a kazettás floppy-t. Az újdonság az volt, hogy az addig elég védtelen floppy lemezt kemény tokot kapott és a méretét is lecsökkentette 3″-re. 1974-ben kapott szabadalmi védettséget, de néhány legyártott példány készült csak, pedig lett volna rá érdeklődő. Ha már nem vettük gyártásba, legalább a szabadalomból hasznot húzhatott volna a népgazdaság. Érdeklődés lett volna, például a Sony vagy a Shugart részéről. Jack Tramiel, a Commodore vezetője még ide is repült, azonban a gyár vezetése nem fogadta. A nyugati érdeklődők nem értették a magyar bürokráciát és egy idő után már nem is akartak megküzdeni vele. A szabadalom lejárta után a SONY-nál az ötletet továbbgondolva tervezték meg a ma is ismert 3.5-ös floppy meghajtókat és lemezeket.
Views: 9