retro gépek A-tól Z-ig

Amstrad CPC széria

Az CPC gépek sikere jó példája annak, hogy már a 8 bites számítógépek világában is mennyire fontos volt az időzítés. Az alkotók nem tökéletes masinát alkottak, hanem sikereset. Ha a C64 számaihoz nem is tudott felérni, de kb. 3 milliót eladtak a szériából. Hogy ehhez mire volt szükség? Én úgy gondolom, hogy az alábbiak vitték sikerre:

  • Csapat: Mert egy jó csapat nélkül nem jött volna létre. Alan Sugar a Sinclair gépek sikerén felbuzdulva úgy látta, hogy az Amstrad vevőinek is el tudnának adni egy számítógépet. 1983 elején Ivor Spitalt bízta meg, hogy mérnökként átnézze a már árusított gépeket. A piackutatás eredményeként született meg a cél. Olyan gépet akartak építeni, ami olcsó, beépített háttértárral és saját monitorral rendelkezik. A fejlesztés vezetésével Bob Watkins-t bízta meg, aki külső embereket keresett. Az első csapat elbukott, de ezzel az amúgy is szűk időből elvesztegettek pár hónapot. A második csapat alapját Roland Perry és William Poel adta. Ők tanácsadónak szerződtek le, de jó választásnak bizonyult a korabeli geek páros. A lényeg, hogy az ismeretségi körük segítségével eljutottak a Locomotive-hoz akik akkorra már írtak egy Z80 alapú BASIC-et. A hardverhez értő szakembert már a Locomotive alapítói ajánlották be. Mark-Eric Jones az eredeti 6502 alapú terveket gyorsan kukázta és Z80 alapon újratervezte a gépet. Szóval a csapatban csupa lelkes, hozzáértő ember kapott helyet, így 83 augusztusában elkezdhettek dolgozni a gép hardverén és az azt meghajtó szoftveren.
  • Idő: Napjaink mobiltelefonjaihoz hasonlóan fontos volt az időzítés. A fejlesztési határidő nagyon szoros volt, Alan Sugar a ’84-es karácsonyi szezonra már teljesen fel akarta futtatni a gyártást amihez áprilisi sajtóbejelentést tervezett. Ez azt jelenti, hogy a szerződések megkötésétől kb. 9 hónap alatt hozták össze az egész gépet. Nem céloztak meg semmi radikálisan forradalmit, de így nem is csúsztak meg, mint például a Enterprise. A szoros ütemtervet a különböző problémák ellenére sikerrel tartották aminek köszönhetően sikerült meglovagolni a házi számítógépek elterjedésének fő hullámát. Már az első évben jelentős eladásokat könyvelhettek el és eleinte még a 16 bites gépekkel sem kellett versenyezniük.
  • Ár: Az Amstrad főként az olcsó Hi-Fi berendezésekről volt ismert a CPC előtt. Alan Sugar jól látta, hogy olcsón kell olyan gépet gyártani ami minden szükséges részelemet tartalmaz. A CPC464 kezdő ára 249 angol font volt  zöld (mono) monitorral. A közvetlen konkurens Spectrum+ csupaszon került 179.95-be, míg a C64-ért £250-300 közötti összeget kértek el. A CPC ára nagyon versenyképes volt és a meglévő gyártási tapasztalattal eleget is tudtak belőle szállítani. A floppyval felszerelt CPC6128 is hasonlóan olcsónak bizonyult.
  • Szoftverek: A gépet vezérlő részt modulárisan tervezték meg. A Locomotivos fejlesztők a firmware-t és a BASIC-et elkülönítették. A különböző funkciókat a firmware belépési pontjain keresztül elérhetővé tették, sőt a külső fejlesztőket is abba az irányba terelték, hogy ezeket használják. Ezzel lehetővé tették azt, hogy a későbbiekben a firmware-t egyszerűen lehessen bővíteni, újraírni. Hasonlóan jó döntés volt, hogy a legfontosabb játékfejlesztőknek még a bejelentés előtt gépeket adtak ki. A hardverrel, pontosabban az ULA legyártásával ekkor még gondban voltak, ezért azt egy panelon valósították meg. De így már készülhettek a játékok a meg sem jelent géphez és a CPC megjelenésekor több tucatnyi játék állhatott rendelkezésre. A sikerben annak is része volt, hogy a CP/M-et is portolták a gépre. Ezzel a játékok mellett irodai felhasználásra is alkalmassá tették.

A fejlesztés sarokpontjait a fenti négy pontban már összefoglaltam, de semmit nem írtam arról, hogy milyen is a CPC valójában. Először egy 464 került a kezeim közé. A ráragasztott matricákat szándékosan nem távolítottam el. A színes gombokkal, amik az Enterprise 128-ra emlékeztetnek, vidám képet alkotnak. A gép teljesen integrált, de ahhoz, hogy beüzemeljem a saját monitorra volt szükségem. Alternatívaként használhattam volna a korabeli MP1 vagy MP2 kiegészítő dobozt amiben egy tápegység és TV modulátor kapott helyet. A billentyűzet kellemesnek mondható, a Spectrumokhoz képest jó, de a Commodore 64-ben használthoz nem ér fel. A CPC6128 az eddig leírtaktól nem sokban tér el. A billentyűzet változott a legtöbbet, mert már nem színes és a kurzor gombokat áthelyezték. A programokat a 464-nél szalagról, míg a 6128-nál floppyról lehet betölteni, nekem mind a kettő korrektül működött. A floppy mérete kicsit szokatlan, 3″-es, de pozitívan meglepett, hogy gyorsabb, mint a Commodore 1541-es.

A programválaszték elég széles és a rajongók a platformot még napjainkban is életben tartják. Természetesen én főként a játékokat nézegettem. Nagyjából minden játék megtalálható ami a konkurencián, de érezni rajtuk a CPC fűszerezést. Érdemes kicsit a hardver oldalról megközelíteni, hogy miben lett kicsit egyedibb a CPC. A 4MHz-es Z80 és AY-3-8912 páros korrekt, de átlagos választásnak bizonyult: jobb volt mint a Speccy, gyengébb mint a C64-nél, miközben ár/érték arányban mind a kettőt verte. A grafika is hasonlóan jó középút. A hardveres sprite-okat nem ismeri a gép és a palettát sem karakterenként kell beállítani. Ez utóbbinak köszönhetően a karakterhatároknál nincs a Spectrumra jellemző color bleeding. Az eddig átlagosnak leírt gépen futó játékok mégis saját színezetet kaptak. A tervezők nagyon vidám, élénk színeket válogattak össze. Ettől az apróságtól lett számomra a CPC-re átírt játékoknak egy sajátos íze, színvilága.

Ha értékelnem kell a CPC-t, akkor inkább jót tudok róla írni, mint rosszat. Maga a gép egy erős közepes ami jókor jött ki, jó helyen és legfőképpen jó áron. A szoftver választéka elég széles és van rá minden féle program. A 6128 a floppy meghajtóval kezes, megfelelően gyors, jól használható gép. Egyedül az szól ellene, hogy vagy a saját monitorára, vagy egy MP2-es dobozra van szükség a használatához ami nem nagy hátrány.

MegnevezésAmstrad CPC
CégAmstrad
OrszágUK
Bejelentés1984 április - CPC464
1985 május - CPC664
1985 augusztus - CPC6128
Kivezetve1990-ben, de nem utód nélkül. A 464-et és a 6128-at is a plus verziók követték. A CPC664 kivezetése a 6128 bevezetése után hónapokon belül megtörtént.
CPUZ80 @4MHz
RAM64kB (CPC464, 664)
128 kB (CPC6128)
ROM32kB Operációs rendszer és BASIC
16kB AMSDOS (6164 és 6128)
Extra áramkörök6845 CRTC megjelenítés vezérlő
Gate-Array, speciális a CPC-hez tervezett feladatorientált áramkör
AY-3-8912 hang vezérlő
765A floppy vezérlő (664 és 6128 esetében)
Operációs rendszerLocomotive BASIC
AMSDOS és CP/M floppy vezérlő esetén, CPC464-nél kiegészítő kártyával.
Szöveges felbontásGrafikus módtól függően a színek számával fordítottan arányosan:

20 karakter/sor 16 színnel
40 karakter/sor 4 színnel
80 karakter/sor 2 színnel
Grafikus felbontás160×200 16 színnel
320×200 4 színnel
640×200 2 színnel
160×200 4 színnel

A színeket egy 27 színt tartalmazó palettából lehet kiválasztani.
Hang3 csatorna, 7 oktáv
Minden csatorna négyszögjelet és/vagy zajgenerátorként üzemelhet
Hangerő és burkológörbe csatornánként beállítható
CsatlakozókTáp, 5V és 12V (ez utóbbi csak 664 és 6128 esetén)
Joystick (Atari kompatibilis)
Monitor csatlakozó
Hang kimenet (3.5 mm)
Floppy csatlakozó (464 esetén bővítővel, 664 és 6128-nál Shugart kompatibilis port)
Printer port
Expansion port (664 és 6128)
Magnetofon csatlakozás (664 és 6128)
Ár£249/359 CPC464 a bemutatásakor mono/színes monitorral
£299.00/£399.00 CPC6128 a bemutatásakor mono/színes monitorral (ekkor a 464 ára 50 fonttal csökkent)
EgyébCPCWiki: cpcwiki.eu
Amstrad WWW Resource: cpctech.cpc-live.com
Wikipedia: wikipedia.com
The Register: theregister.co.uk

Views: 677



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük