Az CPC gépek sikere jó példája annak, hogy már a 8 bites számítógépek világában is mennyire fontos volt az időzítés. Az alkotók nem tökéletes masinát alkottak, hanem sikereset. Ha a C64 számaihoz nem is tudott felérni, de kb. 3 milliót eladtak a szériából. Hogy ehhez mire volt szükség? Én úgy gondolom, hogy az alábbiak vitték sikerre:
- Csapat: Mert egy jó csapat nélkül nem jött volna létre. Alan Sugar a Sinclair gépek sikerén felbuzdulva úgy látta, hogy az Amstrad vevőinek is el tudnának adni egy számítógépet. 1983 elején Ivor Spitalt bízta meg, hogy mérnökként átnézze a már árusított gépeket. A piackutatás eredményeként született meg a cél. Olyan gépet akartak építeni, ami olcsó, beépített háttértárral és saját monitorral rendelkezik. A fejlesztés vezetésével Bob Watkins-t bízta meg, aki külső embereket keresett. Az első csapat elbukott, de ezzel az amúgy is szűk időből elvesztegettek pár hónapot. A második csapat alapját Roland Perry és William Poel adta. Ők tanácsadónak szerződtek le, de jó választásnak bizonyult a korabeli geek páros. A lényeg, hogy az ismeretségi körük segítségével eljutottak a Locomotive-hoz akik akkorra már írtak egy Z80 alapú BASIC-et. A hardverhez értő szakembert már a Locomotive alapítói ajánlották be. Mark-Eric Jones az eredeti 6502 alapú terveket gyorsan kukázta és Z80 alapon újratervezte a gépet. Szóval a csapatban csupa lelkes, hozzáértő ember kapott helyet, így 83 augusztusában elkezdhettek dolgozni a gép hardverén és az azt meghajtó szoftveren.
- Idő: Napjaink mobiltelefonjaihoz hasonlóan fontos volt az időzítés. A fejlesztési határidő nagyon szoros volt, Alan Sugar a ’84-es karácsonyi szezonra már teljesen fel akarta futtatni a gyártást amihez áprilisi sajtóbejelentést tervezett. Ez azt jelenti, hogy a szerződések megkötésétől kb. 9 hónap alatt hozták össze az egész gépet. Nem céloztak meg semmi radikálisan forradalmit, de így nem is csúsztak meg, mint például a Enterprise. A szoros ütemtervet a különböző problémák ellenére sikerrel tartották aminek köszönhetően sikerült meglovagolni a házi számítógépek elterjedésének fő hullámát. Már az első évben jelentős eladásokat könyvelhettek el és eleinte még a 16 bites gépekkel sem kellett versenyezniük.
- Ár: Az Amstrad főként az olcsó Hi-Fi berendezésekről volt ismert a CPC előtt. Alan Sugar jól látta, hogy olcsón kell olyan gépet gyártani ami minden szükséges részelemet tartalmaz. A CPC464 kezdő ára 249 angol font volt zöld (mono) monitorral. A közvetlen konkurens Spectrum+ csupaszon került 179.95-be, míg a C64-ért £250-300 közötti összeget kértek el. A CPC ára nagyon versenyképes volt és a meglévő gyártási tapasztalattal eleget is tudtak belőle szállítani. A floppyval felszerelt CPC6128 is hasonlóan olcsónak bizonyult.
- Szoftverek: A gépet vezérlő részt modulárisan tervezték meg. A Locomotivos fejlesztők a firmware-t és a BASIC-et elkülönítették. A különböző funkciókat a firmware belépési pontjain keresztül elérhetővé tették, sőt a külső fejlesztőket is abba az irányba terelték, hogy ezeket használják. Ezzel lehetővé tették azt, hogy a későbbiekben a firmware-t egyszerűen lehessen bővíteni, újraírni. Hasonlóan jó döntés volt, hogy a legfontosabb játékfejlesztőknek még a bejelentés előtt gépeket adtak ki. A hardverrel, pontosabban az ULA legyártásával ekkor még gondban voltak, ezért azt egy panelon valósították meg. De így már készülhettek a játékok a meg sem jelent géphez és a CPC megjelenésekor több tucatnyi játék állhatott rendelkezésre. A sikerben annak is része volt, hogy a CP/M-et is portolták a gépre. Ezzel a játékok mellett irodai felhasználásra is alkalmassá tették.
A fejlesztés sarokpontjait a fenti négy pontban már összefoglaltam, de semmit nem írtam arról, hogy milyen is a CPC valójában. Először egy 464 került a kezeim közé. A ráragasztott matricákat szándékosan nem távolítottam el. A színes gombokkal, amik az Enterprise 128-ra emlékeztetnek, vidám képet alkotnak. A gép teljesen integrált, de ahhoz, hogy beüzemeljem a saját monitorra volt szükségem. Alternatívaként használhattam volna a korabeli MP1 vagy MP2 kiegészítő dobozt amiben egy tápegység és TV modulátor kapott helyet. A billentyűzet kellemesnek mondható, a Spectrumokhoz képest jó, de a Commodore 64-ben használthoz nem ér fel. A CPC6128 az eddig leírtaktól nem sokban tér el. A billentyűzet változott a legtöbbet, mert már nem színes és a kurzor gombokat áthelyezték. A programokat a 464-nél szalagról, míg a 6128-nál floppyról lehet betölteni, nekem mind a kettő korrektül működött. A floppy mérete kicsit szokatlan, 3″-es, de pozitívan meglepett, hogy gyorsabb, mint a Commodore 1541-es.
A programválaszték elég széles és a rajongók a platformot még napjainkban is életben tartják. Természetesen én főként a játékokat nézegettem. Nagyjából minden játék megtalálható ami a konkurencián, de érezni rajtuk a CPC fűszerezést. Érdemes kicsit a hardver oldalról megközelíteni, hogy miben lett kicsit egyedibb a CPC. A 4MHz-es Z80 és AY-3-8912 páros korrekt, de átlagos választásnak bizonyult: jobb volt mint a Speccy, gyengébb mint a C64-nél, miközben ár/érték arányban mind a kettőt verte. A grafika is hasonlóan jó középút. A hardveres sprite-okat nem ismeri a gép és a palettát sem karakterenként kell beállítani. Ez utóbbinak köszönhetően a karakterhatároknál nincs a Spectrumra jellemző color bleeding. Az eddig átlagosnak leírt gépen futó játékok mégis saját színezetet kaptak. A tervezők nagyon vidám, élénk színeket válogattak össze. Ettől az apróságtól lett számomra a CPC-re átírt játékoknak egy sajátos íze, színvilága.
Ha értékelnem kell a CPC-t, akkor inkább jót tudok róla írni, mint rosszat. Maga a gép egy erős közepes ami jókor jött ki, jó helyen és legfőképpen jó áron. A szoftver választéka elég széles és van rá minden féle program. A 6128 a floppy meghajtóval kezes, megfelelően gyors, jól használható gép. Egyedül az szól ellene, hogy vagy a saját monitorára, vagy egy MP2-es dobozra van szükség a használatához ami nem nagy hátrány.
Megnevezés | Amstrad CPC |
---|---|
Cég | Amstrad |
Ország | UK |
Bejelentés | 1984 április - CPC464 1985 május - CPC664 1985 augusztus - CPC6128 |
Kivezetve | 1990-ben, de nem utód nélkül. A 464-et és a 6128-at is a plus verziók követték. A CPC664 kivezetése a 6128 bevezetése után hónapokon belül megtörtént. |
CPU | Z80 @4MHz |
RAM | 64kB (CPC464, 664) 128 kB (CPC6128) |
ROM | 32kB Operációs rendszer és BASIC 16kB AMSDOS (6164 és 6128) |
Extra áramkörök | 6845 CRTC megjelenítés vezérlő Gate-Array, speciális a CPC-hez tervezett feladatorientált áramkör AY-3-8912 hang vezérlő 765A floppy vezérlő (664 és 6128 esetében) |
Operációs rendszer | Locomotive BASIC AMSDOS és CP/M floppy vezérlő esetén, CPC464-nél kiegészítő kártyával. |
Szöveges felbontás | Grafikus módtól függően a színek számával fordítottan arányosan: 20 karakter/sor 16 színnel 40 karakter/sor 4 színnel 80 karakter/sor 2 színnel |
Grafikus felbontás | 160×200 16 színnel 320×200 4 színnel 640×200 2 színnel 160×200 4 színnel A színeket egy 27 színt tartalmazó palettából lehet kiválasztani. |
Hang | 3 csatorna, 7 oktáv Minden csatorna négyszögjelet és/vagy zajgenerátorként üzemelhet Hangerő és burkológörbe csatornánként beállítható |
Csatlakozók | Táp, 5V és 12V (ez utóbbi csak 664 és 6128 esetén) Joystick (Atari kompatibilis) Monitor csatlakozó Hang kimenet (3.5 mm) Floppy csatlakozó (464 esetén bővítővel, 664 és 6128-nál Shugart kompatibilis port) Printer port Expansion port (664 és 6128) Magnetofon csatlakozás (664 és 6128) |
Ár | £249/359 CPC464 a bemutatásakor mono/színes monitorral £299.00/£399.00 CPC6128 a bemutatásakor mono/színes monitorral (ekkor a 464 ára 50 fonttal csökkent) |
Egyéb | CPCWiki: cpcwiki.eu Amstrad WWW Resource: cpctech.cpc-live.com Wikipedia: wikipedia.com The Register: theregister.co.uk |
Views: 677