1993-ban vásároltam az első saját gépem. A saját alatt azt értem, hogy az ár jelentős részét már én kerestem meg és önállóan választottam ki az alkatrészeket is. Nem volt egyértelmű, hogy IBM kompatibilist választok, elég sokat gondolkoztam az Amiga 1200-őn is. Végül beláttam, hogy a csupasz Amiga inkább játékra lett volna jó és ugyanúgy tovább kellett volna fejleszteni, mint a PC-t. Ebben az esetben pedig az utóbbi volt a jobb és éven át tákolhattam, a rendelkezésre álló összegből ugyanis nem jött ki egy rendes gép. Ezért aztán az első gépem olyan lett ami cipőkanállal belefért a szűkös büdzsébe. Az igazság az, hogy a 90-es évek elején az emberek nagy részének elég nehezen ment a sora és mi sem voltunk kivételek. Nyári meló, hétvégi besegítés és bármi amivel egy kis mellékeshez juthattunk a suli mellett ment a perselybe.

A hosszú felvezetés után nézzük meg, hogy miből lehetett választani és én mit, mivel, hogyan lapátoltam össze. Ehhez segítségül ’93 végi, ’94 eleji Ready árlistákat használok fel. Itt is köszönöm a K6 fórumos segítséget az összevadászásukhoz. 1993 augusztusában még 286-os gép is szerepelt az ajánlatban. Néhány cég még valahonnan megmaradt XT-ket is árult, de az egyértelműen nem jöhetett számításba. Jóbarátom egy 286-os PS/1-et vásárolt. Egész jó gép volt, de én tudtam, hogy a 286-os felett már eljárt az idő, elvégre leírta már az újság is elég sokszor, már csak 32 bites CPU jöhetett számításba.

ready_1994_01_2

kép 1 / 3

PC klónoknál ekkor több processzorból lehetett választani, de megfizetni csak a 386 család különböző variánsait tudtam. A teljes értékű 386DX 32 bites volt kívül belül. Ilyen processzort az Intel maximum 33MHz-es órajellel gyártott, míg az AMD 40MHz-est is kiadott. Olcsóbb verzióként elérhető volt a 386SX, szintén maximum 33 és 40MHz-es maximális órajelekkel a két gyártótól. Utasítás szinten ugyanazt tudta a kettő, de a DX 32, míg az SX 16 bites adatbusszal rendelkezett. A kevesebb pin egyszerűbb és ezért olcsóbb alaplapot is jelentett. 386SX és DX esetében is egyértelmű volt az AMD ár/érték előnye, mert nagyjából ugyanannyiért lehetett a velük szerelt lapokat megvenni, miközben 20 százalékkal volt magasabb az órajelük. Alternatívát jelentettek még a Cyrix processzorai amik Texas Instruments logóval is piacra kerültek. Nevükben és utasításkészletükben 486-osok voltak, de láb kompatibilisek maradtak a 386 variánsokkal. Mind a kettő kapott 1kB belső cache-t ami szépen megdobta a teljesítményüket, de nevükkel néhány esetben csalfa reményeket ébresztettek az emberben. Amikor azonban én keresgéltem a 486SLC és DLC még nem volt igazán jó vétel, kellett még nekik néhány hónap, hogy leessen az áruk. Később variáltak még velük, de elég ritkák azok a verziók. Ilyenek például a 486DRx2 változatok amik dupla órajelen futnak. Később befutott az IBM féle 486SLC amit saját maguk fejlesztettek tovább a licencelt 386SX-ből. A 16kB belső cache sokat segített a 16 bites buszon és az akár 66MHz-es órajellel igen szép teljesítményre voltak képesek. Sajnos ezek sem voltak gyakori és olcsó darabok amikor gépet építettem.

Az alaplapokra érdemes kicsit kitérni. A piacon nagyon észnél kellett volna lenni, de elég hiányosak voltak az elérhető információk. Ma már sokkal tisztábban látom, hogy sokszor erősen lebutított, olcsó alaplapokat hoztak hazánkba. Érdekes, hogy ettől függetlenül ezek elég stabilnak bizonyultak, a halálukat legtöbbször a BIOS elem kifolyása okozza. Egy 386SX tudását erősen korlátozta a megvágott adatbusz. Hiába futott 40MHz-en, ha emiatt a maximális adatátviteli sebessége fele volt a teljes értékű társának és tipikusan külső cache sem volt a lapon. A 386DX lapok egy része is nélkülözte ezt sajnos. Bár az árlisták 8kB belső cache-t írtak, de az kamu volt. Létezett azonban még nagyobb átverés. Sokszor csak látszatra volt meg a SRAM a lapon, az valójában kamu (fake) cache volt. „Vicces” amikor a lap még kiszedett IC-k mellett is kiírja, hogy megvan az 1024kB cache.

Olcsó gép patkolásokkal

Az árlista alapján egy A1200-es 42800 Ft-ba került. Természetesen a kornak megfelelően minden ár ÁFA mentes. Kb. ennyi pénzem volt, ezért erősen variáltam az alternatívákon. Végül eldőlt, hogy ennyiből össze lehet hozni egy olyan-amilyen PC-t. Egy mai géppel összevetve a fő komponensek szinte változatlanok. Lássuk a listát:

• Alaplap + CPU: 386, abból is SX, mert jóval olcsóbb (kb. 8500Ft). Ráadásul képes volt 2 darab SIMM modullal is működni, így ha 2x1MB került be, akkor később további 2 modullal 4-re lehetett bővíteni. Természetesen csak 40MHz-es jöhetett szóba. Ezt ráadásul valamikor a RAM bővítés előtt sikerült feltornászni 48MHz-re. Visszanézve nyugodtan írhatom, hogy nagy előny, ha rádióamatőr klubba jár az ember és olyanok adnak tanácsokat akik már több rádióállomást is építettek…
• RAM: Minimum 1MB volt a cél, de 4MB-ot szerettem volna. Sajnos ’93-ban egy tűz miatt elszálltak az árak. Végül az év végén akciósan 4000Ft/MB áron sikerült venni két 9 bites SIMM-et, tehát összesen 8000Ft-ot hagytam a boltban. Értelmes kompromisszum volt, ezzel sokkal jobban ment a gép, mint 1MB-tal és nem kellett eladni a fölösleget egy bővítésnél, mint a DX esetében.
• Videókártya: VGA, olcsó, bővíthető és 16 bites. Ez nem volt túl sok kikötés. Végül barátomtól került hozzám 3500Ft-ért egy 8900CL. Igaz csak 256kB RAM volt benne, de 1MB-ig lehetett bővíteni és elvileg tudott nagyobb felbontást és színmélységet is elég memóriával.
• Merevlemez: Legyen. Mindegy milyen és mekkora, csak valami, valahonnan. Csak homályosan rémlik, hogy honnan kötött ki nálam egy 20MB-os ST-225-ös MFM. Ha nem tévedek és olvasod Rezsó, akkor 30 évvel később is hálás vagyok érte.
• Ház + táp: Akár a fiókba is beraktam volna, de valami csoda miatt olcsóbb volt a mini torony, mint az akkor általános baby AT ház. Ezért nem lett nekem is az a tipikus, felfelé nyílós házam, mint az emberek többségének. Helyette sokkal trendibb, hiperéles sorjákkal megáldott mini torony került az asztal alá. Szóval kb. 4400Ft-ért cipelhettem haza a házat és tápot. Akkoriban annyira nem volt érdekes a táp. Most mértem és a komplett gép bőven 20W alatti fogyasztást produkált, igaz nem ST-225-tel, hanem CF kártyával. Tapasztalataim alapján az MFM-mel nehezített, 5.25 floppyval okosított masina sem ehetett többet tartósan 30-40W-nál.
• Monitor: Eredetileg mono VGA-t nézegettem, mert csak arra futotta. Aztán megakadt az újságban egy hirdetésen a szemem. Memorex színes VGA a mono új árában. Nem volt az igazi, utólagos EGA átbarkácsolás volt, vagy valami ilyesmi. Végül egész jól bírta a szerencsétlen és csak 10-11.000-rel könnyítette a pénztárcámat. Majd 2 óráig tartott mire hazahurcoltam tömegközlekedéssel, de így is boldog voltam vele. Csak 640×480-as maximális felbontást tudott, de a géptől annyira nem ütött el, hogy ne lett volna elviselhető. Egyszer elment a piros szín, de nekiduráltam magam és megforrasztgattam. Javítás közben megtanultam tisztelni a gyorsító feszültséget…
• Sallangok: Legolcsóbb billentyűzet, egér és floppy meghajtó. Az utóbbiból 5.25-ös, mert az volt mindenkinek a környéken. Meglepő, de kb. annyiba kerültek, mint az alaplap, kb. 8000Ft-ot kellett leszurkolni értük. Természetesen darabonként vettem meg, annyit spóroltam amiből kijött egy doboz lemez. Pénzem nem volt, de bérletem, lábam és társam a mászkáláshoz igen.

Nagyjából a végeredmény csak alig haladta meg az A1200 árát. Hogy jobb volt-e annál? Nem igazán, de idővel sikerült kikupálni. Ahogy látható már az építés is egy folyamat volt és szépen elhúzódott a vadászat. Karácsonyra támogatást kértem amiből egy ESS866-os hangkártyát vettem. Zajos volt, főként az MFM fejléptetésétől, de szépen hozta az ígért Sound Blaster Pro kompatibilitást és kb. csak a felébe került. A következő fejlesztés RAM duplázás volt, mert a Doom nem futott 2MB-on. A további lépéseket már csak tőszavakban sorolom fel időrendben. A logikát ne keressétek benne, akkor valahogy így adta ki: RAM a VGA-ba, CD-ROM, merevlemez, monitor.

Jó kérdés, hogy mire volt alkalmas az így összerakott rig és egyáltalán milyen volt a sebessége. A bejegyzés írása előtt nekiduráltam magam, hogy lemérem az összes alaplapot ami kezembe kerül, de végül ezt feladtam. Így is tucatnyinál több adatsorom van amit meg tudok osztani veletek. 

386SX-ek

Az első érdekesség az, hogy sikerült kifogni egy olyan lapot, mint amilyet 30 évvel ezelőtt használtam. Azért vagyok ebben száz százalékig biztos, mert a korabeli DOS-os benchmark eredményekben szorgalmasan dokumentáltam a gépek alkatrészeit is az pontszámok mellett. BIOS verzióban tuti volt eltérés, de így is feldobta a napom. A tesztek eredményeit böngészve az látszik, hogy a hiába ugyanolyan a CPU, még azonos órajel mellett is simán lehet 20% különbség a két szélső érték között.

Ez azért nem meglepő, mert a chipset, annak késleltetése és a BIOS beállítások mind-mind befolyásolják a sebességet. Elég sokszor fordul elő, hogy nem tettek elérhetővé beállításokat, azokat csak extra programmal lehet előcsalogatni. Ezek a beállítások aztán vagy működnek, vagy sem. Megpróbálkoztam a TN70AN állítgatni, de csak felemás sikerrel. Gyorsabb lett, de cserébe a himem.sys nem látta többet az XMS-t. A linkelt videóban többet megtudhattok a benchmark eredményekről, itt az eredményeket nem értékelem ki egyesével. A táblázatban azért a győztes eredményeket pirossal kiemeltem. A legfontosabb tanulság az, hogy mindent hibátlanul tudott futtatni az összes lap kis állítgatás után. Az biztos, hogy a Wolfenstein játszható bármelyiken, ahogy az is, hogy a Doom teljes képernyőn már nem. Gondolom nem újdonság senkinek, hogy mi még így is játszottunk vele. Csökkentett méretben és részletességgel, 10fps környékén toltam végig a játékot.

Cyrix 486SLC

Amire nagyon kíváncsi voltam az a Cyrix kis üdvöskéje. Volt aki dicsérte, volt aki szidta. Az elején drága volt, később már beállt a 386SX és DX közé az ára. Akkoriban tesztelgetve azt láttuk, hogy az 1kB-os belső cache csodát tett a megvágott adatbusszal küzdő rendszerrel. TD70AN-es típusú lapból találtam 40MHz-es 386SX-et és 486SLC-t is, így fair az összehasonlítás. Az eredményeket a 386SX-hez képest %-ban ábrázoltam a könnyebb összevethetőség érdekében. Érdekességképpen lefuttattam kikapcsolt cache mellett is a teszteket. Mivel így szinte hibahatáron hozta a 386SX eredményeit, így az eredmények jól kiértékelhetőek. 

Az eredmények nagyon szórnak. Az 1kB cache átveri a Landmark és a PMIPS teszteket, ezek 200% fölötti eredménye szerintem irreális. A 3DBench és a Checkit 150%-át már sokkal reálisabbnak gondoltam már az első futásnál is. A 3 valós teszt viszont kicsit elgondolkoztatott. Arra jutottam, hogy a kis cache sokat tud segíteni ahol egy kisebb méretű szubrutin fut az idő nagy részében. Ilyen a Doom és a RAR, míg a Wolfenstein csak alig 18%-os javulást tud felmutatni. A konklúzióm az, hogy csodát ugyan nem tudott tenni a 486SLC, de amikor emberi szintre csökkent az ára, akkor már megérte azt a kis plusz pénzt.

IBM 486 SLC, 386DX, 486DLC, 486SX

A nagyvasak tesztjére és viszonyára is nagyon kíváncsi voltam. Akkoriban azt lehetett hallani, hogy a 40MHz-es 386DX felér egy 486SX procival ami sokkal drágább volt. A DLC-ről meg azt tartották, hogy szerencsés esetben 40MHz-en akár a 33MHz-es Intel 486SX-et is be tudja fogni. Az IBM 486SLC azért érdekes számomra, mert az 2×33, tehát 66MHz-en is futhatott. A grafikonon az alapot itt is a 386SX adja. Táblázatos formában a nyers adatokat is láthatjátok amiből sokkal több van, mint amit ábrázolni tudnék.

Rögtön az első tanulság, hogy az IBM 486SLC mindent visz. Erről nem az extra FPU tehet, hanem az IBM-es optimalizáció, valamint a 66MHz-es órajellel párosított 16kB belső és 128k külső cache. Érdekes, hogy kikapcsolt cache mellett összeomlik és még a 386SX is leveri félkézzel. Mellékesen a Cyrixhez hasonlóan az látható, hogy nagyon változó, hogy mikor ad jó és mikor gyenge eredményt. Doom és RAR alatt például pont jól teljesít.

A második tanulság, a 386DX, 486DLC és 486SX trió viselkedése. Whetstone alatt ugyan az utóbbit az extra FPU miatt kizártam, de a trend tipikus. Érthető, hogy miért alakult ki az a vélekedés, hogy a 486SX25 a kettő közé esik tudásban. A szintetikus tesztek nagyjából ezt a képet adják ahogy a Wolfenstein is. RAR alatt a 386DX már lemarad kicsit, de a fekete leves a Doom-nál jön el. A 486SX szépen elhúz a DLC-től is, pedig sokkal alacsonyabb az órajele. A 386DX pedig még a DLC-től is lemarad. Persze ez több dologgal is magyarázható. Egyrészt más alaplapok esetén az eredmények akár +-10%-ot is változhatnának. Másrészt a belső cache megléte és mérete sokat számít az újabb, egyre több memóriát használó programoknál. Konklúzióm az, hogy a 486DLC megérhette az árát, de programtól is függött, hogy mennyire.

A harmadik tanulság a táblázatból derül csak ki. A DLC-t kipróbáltam VLB-s videókártyával. Ez elvileg jelentősen gyorsabb adatátvitelt tesz lehetőv, de lehet negatív hatása is. Ahhoz, hogy működjön 1 waite statet kellett beállítanom, különben szemetelt a képernyőre. Emiatt a merevlemez sebessége érezhetően visszaesett. Cserébe a Wolfenstein 20, a Doom pedig kb. 10 százalékot gyorsult. Ez alapján nem lennétek meggyőzve, hogy megérte a felárat egy 386-os lap esetén a VLB. Persze ha valaki Windows-t használt és sokat görgetett nagyobb felbontás és színmélység mellett, akkor lehet jobban járt a VLB-vel, de nem a busz, hanem a modernebb chip miatt. Az S3-mas VLB kártya, ami a Windows grafikai műveleteit gyorsította sokkszorosára növelte a Windows megjelenítési sebességét.

DOS benchmarkok értékelhetősége

Begyűjtöttem jó sok adatot és be kellett látnom, hogy nincs a kezemben a szent grál a korabeli gépek összehasonlításához. A tesztek egy része túl régi, a kód túl kis méretű, ezért egy kis méretű cache is hihetetlen gyorsulást képes felmutatni. Azok a tesztek amik az ALU teljesítményét mérik becsaphatnak, mert nem mutatják ki az adatbusz szűk keresztmetszetét. Azok a programok pedig amik sokat dolgoznak a memóriában és mellette számolnak is egy teljesen más sorrendet adnak. 

Használhatóság

A 386-os gépek egy érdekes átmeneti korszakot képviseltek itthon. Nyugatabbra már 85-től lehetett venni ilyen gépeket. Természetesen az aktuális csúcs kategória miatt akkor nagyon sok pénzt kértek el értük. Itthon a rendszerváltás után lehetett ezeket szabadon megvásárolni, de megfizethetővé inkább csak 1992-93 táján lettek. Egyre több cég próbált mindenféle jobb-rosszabb forrásból alkatrészeket behozni, azokból gépeket összeállítani. Az Intelnél olcsóbb és gyorsabb AMD processzorok elég kedveltek voltak itthon. Az gondolom, hogy 93-ban a 386SX volt az értelmes belépő szint, de ezt igazán csak a pénztárcám és a nosztalgia mondatja, mert a gazdagabb országokban már a 486SX volt az alap.

A kis 386SX elég gyors volt a korábbi programok futtatásához. 2MB memóriával a Windows 3.1 is elég szépen elballagott rajta, de 4MB-tal lett az igazi. A korabeli Microsoft Office, vagy még inkább egy Works segítségével közepes méretű dokumentumokkal is elboldogult. Játékok terén felemás volt a szerkezet. Ami egy 286-os gépen elindult, az ezen már szépen ment. Az újabb játékok viszont elég komótosan futottak. Például a Doom teljesen leméretezve is inkább képregény volt, mint élvezhető játék. Viszont a stratégiai programokhoz nem kellett sok-sok fps, kis türelemmel azokkal jól el lehetett játszogatni. Mindent összevetve lehetett volna jobb gépet is összehozni több türelemmel, gyűjtögetéssel, de akkor nem akartam tovább várni. Az infláció rohant, új gépet akartam, ezért lett a gép ilyen felemás.

Praktikus tanácsok

Ha valaki ma szeretne egy 386-os gépet összerakni, akkor első tanácsom az, hogy gondolkozzon el inkább egy 486-on. Egy DX2 vagy DX4 megfelelő alaplappal pont annyival gyorsabb ami már jól érezhető és ez több programnál is jól jön.

Ha mégis 386 kategóriást szeretnétek, akkor a 486DLC a leggyorsabb. A 386DX valamivel lassabb, bár nincs hatalmas  szakadék a kettő között. Ami fontos, hogy olyan lapot keressetek amin a cache tényleg működik, nem csak dísznek van. A 386SX érezhetően lassabb, de cserébe kis méretű gépet lehet vele építeni. Nagyobb merevlemezt ezek a gépek nem kezelnek, érdemes egy XT-IDE-t beszerezni ami gyors nem lesz, de egy 4GB-os CF kártyát teljesen ki lehet vele használni. A legfontosabb azonban az, hogy a gyári hordó akkut távolítsátok el és nézzétek meg, hogy szivárgott-e. Az akkuból távozó folyadék meg tudja marni az alaplapot, azt teljesen el kell távolítani. Operációs rendszernek DOS 5.0-tól felfelé bármi megteszi. A config.sys és az autoexec.bat beállításához kis magyarázatot találtok a beszúrt videóban.

Remélem érdekesnek találjátok ezt a visszatekintést, én jól leszöszmötöltem vele, erősen nosztalgikus élmény volt.

Views: 20