Macintosh Classic 120V/240V átalakítás

Egy Macintosh Classic-kal töltöttem pár délutánt. Egy amerikai, 110V-os táppal megáldott gépet sikerült kifognom. Szerencsére senki nem dugta be a 220-ba, mint az rendszeresen előfordul. A mai gépeknél ez nem gond, de a régiek sajnos nem váltanak maguktól a két tápfeszültség között, ezért változatos hang és fényjelenségek kíséretében beadják a kulcsot.

A cél az volt, hogy a gépet átalakítsam és a minimális tervszerű megelőző karbantartást elvégezzem. Az első lépés az információ gyűjtés volt. Nem találtam csak az első szériás Macintoshokhoz való javítási kézikönyvet. Ez is sokat segített, mert a gép felépítése 85%-ban egyezik az elődeivel. Ezen felül csak egy vázlatot leltem fel egy listával ami a cserélendő alkatrészeket sorolta fel. Alig néhány alkatrészt kellett kicserélnem.

A dobozt 4 csavar tartja össze, a hátsó részt lehúzva tudtam hozzáférni az elektronikához. Fontos, hogy óvatosan nyúlkálhattam. Egyrészt a táp zavarszűrő része feszültség alatt van akkor is, ha a készülék ki van kapcsolva, másrészt a CRT-hez kV-os nagyfeszültség tartozik, ami igen megrázó tud lenni. Csak olyan ember nyúlkáljon a gépbe aki tudja, hogy mit csinál. Belül két nagyobb NYÁK található. A képcsőtől jobbra az analog board, amin a gép tápegysége és a CRT vezérlése foglal helyet. A logic board-on vannak a digitális részek, mint például a processzor, RAM, ROM… Engem az első érdekelt, de ha már szétszedtem a gépet, akkor a logic board-on lévő felületszerelt kondenzátorokat és az akkumulátort is kicseréltem.

Az analóg részlegnél a bekapcsoló gomb környékén helyezkednek el a cserélendő alkatrészek. A NYÁK-on egy barna ragacs volt. Először arra tippeltem, hogy valaki Cola-t öntött bele, de akkor valószínűleg már nem működött volna a gép. Másodjára folyasztószerre tippeltem, mert egyenletesen mindenhol megtalálható volt. A szereléshez nagyjából letisztítottam, illetve ahol alkatrészeket cseréltem ott teljesen lepucoltam. A galériában láthatjátok, hogy hogyan nézett ki eredetileg, szerelés közben, illetve szerelés után. Pár megjegyzés a képekhez:

• A dokumentálást kicsit slendriánul végeztem, a képek nem a legjobban megvilágítottak és 1-2 fázis ki is maradt.
• A kiszedett kondenzátorok helyét izopropil alkohollal tisztítottam meg, de a képek nem a végleges állapotot tükrözik kivéve a teljes analog board fotóját.
• A JP2 nem szépen lett megoldva. Egy átkötést túl vékonynak ítéltem meg, inkább biztosra mentem.
• A CP19 és 38 Y osztályú kondenzátora csak ferdén fért el, de szerencsére több átvezetést is kialakítottak. Az Y fontos, ugyanis ezek nem mehetnek zárlatba, ha esetleg elhaláloznak.

A minimális átalakítást megtoldottam TMK-val. A service manual tanácsát megfogadva az összes kábel csatlakozót átforrasztottam. Ugyanígy kicseréltem az összes elkót, mert 1-2 darabnál már látszott, hogy a szűk házban megszoruló meleg már megtette a hatását. Mindenhol jó minőségű low ESR kondenzátorokat használtam és egy lépcsővel feljebb léptem, például 85 helyett 105°C-os és nagyobb feszültségű darabokat beépítve.

Miután elkészültem következett a próba. Ezt sikerrel vette a gép, simán működött 220V-ról. A képe stabil, nem hullámzik, mint előtte a 110V-os konverterről, szóval a tápkondik cseréje jó ötlet volt. A következő lépés nem összeszerelés, hanem ismételt szétszerelés volt. A kettő között aludtam egyet a javításra és arra jutottam, hogy nem maradhat a barna ragacs az analog boardon. A teljes összeszerelést ezért alkoholos mosás és szárítás előzte meg. Ez elvitt kb. 2-3 órát és elég sok türelmet. A ventilátor alatti rácsot is kipucoltam. A végeredmény egy remélhetőleg további 25-30 évig üzemképes Mac Classic. Már csak szoftveresen kell rendbe rakni…

Views: 100