Amiga A2000

Az Amiga széria érdekes tagja a 2000-es. Kicsit nehezemre esik meghatározni, hogy a sorozatban a második vagy harmadik gépről van-e szó. Ha az első gépeket nézem, akkor a második, de az újratervezett verzióra ezt már nem merném állítani. A fejlesztése más Commodore gépekhez hasonlóan kaotikusra sikerült amit megpróbálok bemutatni nagy vonalakban.

Miután az első Amigát piacra dobták egyértelmű volt, hogy nem állhat le a sorozat fejlesztése. Ebből a gépből lett átnevezéssel az A1000, amit követett az A500-A2000 páros. Az A1000 tudása ugyan kiemelkedett a kortársak közül, de volt vele néhány gond. Jay Miner csapata az Atariból kiválva egy új generációs játékkonzolt, majd a fejlesztés előrehaladtával számítógépet akart építeni. Az Amiga tudása hatalmas előrelépés volt a grafika és hang terén is, ennek azonban meg volt az ára. A Sanyoval gyártatott gép drága volt az otthoni felhasználóknak. Az üzleti felhasználók nagy többségének viszont nem volt szüksége a jobb grafikára és hangra, inkább a PC kompatibilitást és bővíthetőséget keresték. A A1000 szép volt, de csak egy bővítősínnel rendelkezett a ház jobb oldalán, ami korlátozta a bővíthetőséget. Az olcsó A500 az otthoni felhasználókat célozta meg, amíg az A2000 az professzionális piacot.

Az A2000 fejlesztése több lépésbeen, több helyszínen történt. A Commodore több divízióra és régióra osztott felépítése miatt ugyanis több csoport is hozzátette a maga részét a géphez. Az első fejlesztési lépést a német mérnökök tették meg. A 80-as évek közepén a Commodore a német nyelvterületen vezető üzleti számítógép gyártónak számított, a piac több, mint harmadát uralta a cég. A PET széria sikerét PC kompatibilis gépekkel vitték tovább, de az Amigával is volt tapasztalatuk, ugyanis Braunschweigban gyártották a PAL szabványú A1000-et. Szintén itt hozták össze az ezreshez a PC kompatibilitást megvalósító sidecar bővítőt. A mérnököknek a tudásuk és az okuk is megvolt, hogy az A1000 alapjain egy új, könnyebben bővíthető Amigát építsenek. 1985-ben láttak neki a saját szakállukra a munkának A2500-as fedőnévvel. Az eredményt Brian Bagnall Frankeinsteinhez hasonlítja, ami részben igaz, mert Amiga és IBM PC elemekből szemezgették össze. A PC kompatibilitáshoz szükséges ISA busz mellé Zorro II slotokat terveztek az alaplapra. Ez utóbbi a 68000-es processzor buszrendszerén alapult és 5 került az alaplapra. A Zorro képes volt plug’n play szerűen a kártyák automatikus konfigurálására, ami a PC-ken csak évekkel később jelent meg. Hogy a bővítések elférjenek nagyobb dobozra volt szükség ami az XT kompatibilis PC10-re hasonlít. Az eredmény messze nem olyan elegáns, mint az eredeti ezres. A gép nehéz, a portok kivezetését is szebben megoldhatták volna, de cserébe kényelmesen beférnek a teljes méretű kártyák is. A már említett PC kompatibilitáshoz és az ISA slotok kihasználásához megtervezték a bridgeboardot. Ez lett a sidecar utódja és közel teljes értékű PC emulációt tudott megvalósítani.

A németek természetesen nem tudták titokban tartani a készülő gépet. 86-ban már több USA-beli mérnök is látta készülő gépet. RJ Mical az eredeti Amiga teamből jó ötletnek tartotta kivéve azt, hogy a kis, különleges hi-tech gépből egy ipari fémdobozt faragtak. Mindeközben párhuzamosan az USA-ban elindult a költség csökkentett Amiga (Cost Reduced) fejlesztése aminek az eredménye az A500 lett. Ezen a feladaton a west chesteri Commodore mérnökök dolgoztak Jeff Porter vezetésével. Érdekes módon az eredeti Amigát tervező nyugati parti csapat nem támogatta egyik új koncepciót sem, inkább az új generációt jelentő Ranger projecten dolgoztak. Az 500-as azért érdekes, mert ’86 közepén a német A2500 terv nem teljesített jól a terv revízión. Hardley Davis szerint ilyenkor a mérnökök bezsúfolódtak egy tárgyalóba és megpróbálták szétszedni az adott gép terveit. Az A1000-re épülő német tervek több problémát nem oldottak meg, az A500 több ponton is jobb megoldásokat tartalmazott. Végül az eredeti, német terveken alapuló alaplapokat csak rövid ideig gyártották és az ezzel készült gépeket csak Európában hozták forgalomba.

A terv revízió utáni korrekcióhoz szükség volt egy, az 500-ast jól ismerő mérnökre. 1986 július végén George Robbinst áthelyezték  az NSZK-ba, hogy az A2000-en dolgozzon. Legalábbis ez volt a terv, de Robbins fellázadt, mert továbbra is az A500-al akart foglalkozni. Helyette végül Dave Haynie kezdett el dolgozni a németekkel. Haynie nagyrészt újratervezte a gépet amit már A2000-CR vagy B2000 néven emlegettek a cégen belül. A B jelentette egyszerre a második verziót, de utalt arra is, hogy a B-52-es kódnevű A500-zal osztozott közös chipseten. Ez utóbbi segítette a költségcsökkentést, illetve az, hogy a Zorro buszhoz tartozó áramköröket összevonta egy céláramkörbe ami a Buster nevet kapta. Az első szériás A2000-ből a házat, az ISA és Zorro slotokat vette át. Az általa tervezett alaplap több revíziót is megélt, az utolsó nagyobb módosítás (rev. 6) az ECS-re történő átállást jelentette ’91-ben.

A modularitást kihasználva az A2000-at több felszereltséggel is árulták. Ezt segítette az, hogy több fajta merevlemez vezérlőt, RAM és CPU bővítőt is kifejlesztettek hozzá. Hogy bonyolítsák a dolgot néhány verziónak külön nevet adtak. Erre jó példa az A1500 és az A2500. Az előbbi az alap gépen túl egyetlen plusz floppy meghajtót tartalmazott. Az A2500 ezzel szemben még CPU bővítést is kapott. Természetesen a viszonteladók és felhasználók is kihasználták a bővíthetőséget, így elég sok fajta konfiguráció létezhet.

A képeken látható gép már a Haynie által tervezett második szériából származik. A gép külső portjai szinte teljesen megegyeznek az A500-zal. A specifikációja is annak felel meg, csak a chip RAM mennyisége lett megduplázva 1MB-ra. A nagy különbség a házon belül található. A már említett Zorro és ISA slotok mellett videó és CPU bővítőport is van az alaplapon. Háttértárolónak két floppy meghajtót és egy SCSI merevlemez meghajtója van a gépnek. Kívülről nem látható, de három bővítő is helyet kapott a gépben, ezeket külön is lefényképeztem. Az egyik Zorro kártya (Commodore A25000) 2 MB fast RAM-ot add a géphez, míg a másik a Commodore A2090A HDD vezérlő. Ez utóbbi érdekes, korai darab. SCSI mellett MFM vinyókat is kezel és az előd A2090-től eltérően már képes róla bootolni a Workbench, de még nem a RDB-t használja mint az utódai. Ismert hibája, hogy maximum 256MB-os meghajtóval működik rendesen. Workbenchből 1.3-at és 2.0-át is tudok használni a MegaKick 1.2-nek köszönhetően. Merem állítani, hogy a gép egy authentikus összeállítás annak minden előnyével és hátrányával.

Az A2000-ről a véleményem igen vegyes. Egyrészt nem tartom szép gépnek, sőt szerintem a legrondább Amiga az egész családban, ugyanakkor bővíthetőség terén az A1000-hez képest hatalmas előrelépés. A most beépített kártyákat nem ajánlom csak akkor, ha valaki vonzódik az eredeti configokhoz. Szerencsére tucatjával lehet hozzá venni különböző, akár új gyártású bővítőket. Egy 68020 vagy 68030 alapú, legalább 4MB-ra bővítve, IDE meghajtóval kiegészítve már nagyon jól használható a gép. Az szól csak ellene, hogy ugyanezt olcsóbban, kisebb helyen, halkabban meg lehet valósítani egy A500-ra vagy A600-ra alapozva. Mindent összevetve ez a gép így jó ahogy van. Ha lesz rá időm, akkor összeeresztem egy korabeli, hasonló árú AT-val, hogy bemutassam mennyivel járt előrébb a konkurenciánál.

Views: 618