retro gépek A-tól Z-ig

Commodore – The Amiga years

Brian Bagnall az előző részt a ’84-es CES-nél fejezte be, Az Amiga évek innen veszi fel a fonalat. Ez a könyv is főként riportokra, visszaemlékezésekre épít. A konkurenciára is kitekint, ami alatt főként a Tramiel vezette Atarit kell érteni, de a konzolok összeomlásáról is ír. Érdekes olvasni, hogy mi motiválta az embereket, hogy akár mindent kockára tegyenek az elképzelésükért. A cégen belüli és kívüli mozgások pedig még többet adnak hozzá a történethez.

Műszaki oldalon a prototípusok bemutatása mellett az okokat is bemutatja, hogy azok fejlesztése miért állt le. Ezek közül némelyik érthető, még több viszont felfoghatatlan. Természetesen a fő vonalat az Amiga képviseli. Szó esik a Commodore előtti és az akvizíció utáni évekről is. A C128-ról szóló rész is érdekes, elgondolkoztató, hogy mennyi pénzt öltek bele és ebből mennyit hozott vissza. Pár dolog viszont megért volna pár oldalt. Szerepelnek ugyan a könyvben, de engem több részlet is érdekelt volna a TED szériáról, a PET utódokról és a unix-ra tervezett gépekről és a konkurenciáról is. Persze 500 oldalas lett ezek nélkül, szóval nyilvánvalóan valahol meg kellett húzni a határt.

A technikai mellett hangsúlyos az emberi, politikai, pénzügyi vonal. Az interjúknak köszönhetően több színben is lefesti a történteket, ezek közül csak két fő vonalat emelnék ki:

  • Az első az Amiga körüli kavarás. A megalakulása és a fejlesztés finanszírozása is zűrös volt. A vezetők a teljes vagyonukat kockára tették és így is a penge élén táncoltak. Tramiel a stílusával elérte, hogy az Amigások utolsó pillanatig harcolva kicsússzanak az Atari markából. Végül azt is elolvashatjátok, hogy a Commodore vezetése mennyire nem látta, hogy mi került a kezükbe. Az Amiga körüli pereskedés már csak hab a tortán.
  • A második, hogy a Commodore vezetése mennyire volt hozzáértő. Gondolom mindenki tudja, hogy nem igazán és így nagyon finoman fogalmaztam. A Tramiel utáni konkrét cél nélküli vezetéssel majdnem csődbe vitték a céget. Ezt követte egy határozott vezető. John Sculley ugyan megmentette a céget, de a Pepsitől érkezve nem értett az informatikai piachoz. A cég szanálása közben hullott a forgács, vagy kicsit szabad fordításban “Csontig vágtak, hogy kitisztítsák a sebet.” De Irvin Gould nem akart egy új Tramielt, ezért őt is kifúrta a cégből. Az új főnökök “eredményeiről” a következő kötetben olvashatunk majd.

Az értékelésem most is 9.5 pont a 10-es skálán. Már van pár színes kép is, az írás is nagyon jó és olvasmányos. Két dolgot tudok csak kifogásolni. Sok témát felhoz, ami nagyon érdekes, de a terjedelmi korlátok miatt nem tudja kifejteni. Örömmel forgatnék egy hasonló könyvet az Atari-ról, hogy össze lehessen vetni az Amigát az ST-vel. A másik problémám nem is igazi gond. Sikerült úgy elvágni az utolsó fejezetet, hogy elvarratlan maradjon a sztori, ezért tűkön ülve várom a trilógia utolsó kötetét.

Hits: 107



1 thought on “Commodore – The Amiga years”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.