Silicon Graphics O2

A Silicon Graphics O2 avagy „Moosehead” egy alsó kategóriás munkaállomás volt. Az alsó kategória természetesen viszonylagos, mert ami az SGI gépei között olcsónak, lassúnak számított, az a közismert IBM kompatibilis PC-k között a csúcsot jelentette. Az IRIX operációs rendszerrel együtt a rendszer olyan képességeket rejtett amire egy átlagos embernek még évtizedeket kellett várni, hogy meg tudja vásárolni. Az O2 erősségének főként a multimédia, ezen belül is a videók és nagy textúrák kezelése bizonyult.

Az O2 felépítése eltért a többi Silicon Graphics modelltől. A Memory & Rendering (MRE) ASIC köti össze az alrendszereket, például a RAM-ot, CPU-t és megjelenítésért felelős részeket. Ez az egységes memória (UMA – Unified Memory Architecture) teszi lehetővé, hogy a memóriát dinamikusan lehessen az aktuális feladatnak megfelelően foglalni. Jó példa, hogy a többi SGI géptől eltérően elsősorban csak a RAM mérete korlátozza a textúrák méretét. A felépítésnek az előnyei mellett persze megvan az a hátránya, hogy az egyes alrendszerek osztozkodnak nem csak a RAM-on, de annak sávszélességén is.

A gép kialakítása sem átlagos. A korabeli munkaállomásokhoz képest kis méretű ház érdekes, kicsit meghatározhatatlan kékes-lilás színezetet kapott. Többen megkérdezték a fényképet látva, hogy milyen érdekes kenyérpirítót szereztem, de az igazság az, hogy túlméretes darab lenne. Két merevlemezzel a súlya is 10 kg körül mozog, szóval nem egy könnyű darab. A felépítése masszív és a kis méret ellenére a moduláris kialakításnak köszönhetően jól szerelhető. A modulok hátrafelé húzhatóak ki, ahol a csatlakozók nagy része is megtalálható. A hang és videó ki és bemenetek a gép bal oldalán, míg a többi I/O a hátlapon található meg.

Processzorok terén a megszokott MIPS-es alapokra épít a rendszer, a megvásárolható CPU modulok széles skálán mozognak. Az alap R5000 180 MHz-es, míg a frissített O2+ modelleket akár 400MHz-es R12000-res processzorral is szállíthatták. A processzorra hárul a megjelenítés kiszolgálása is, beleértve az openGL 1.1-hez szükséges vertex számításokat is. A CPU modulon található meg a 128 bites, 133MHz-es, maximum 1GB méretű RAM. A dokumentáció 144 bitet említ, de ez már az ECC-vel együtt értendő. Érdemes kicsit jobban belegondolni ezekbe a számokba. 1996-ban jelent meg a gép és már akkor duplája volt az elméleti memória sávszélessége, mint egy évekkel később megjelent Pentium 3-nak. Az egy szem 64 bites PCI csatoló és az SCSI merevlemez már kevésbé érdekes, megegyeznek a korabeli leggyorsabb x86 alapú gépekkel. Ezzel szemben a kompozit és s-videó ki- és főként a bemenetek ma sem számítanak átlagosnak. A gépen IRIX fut, ami egy vérbeli UNIX System V alapú rendszer. Használhatóságát, stabilitását meg kell tapasztalni. Sokat elmond, hogy az SGI által fejlesztett fájlrendszere (XFS) ma is alapértelmezett több Linux alatt.

Nekem egy 200MHz-es R5000-es gépem van. Ez az olcsóbb gépek közé tartozott, de ha eddig olvastátok, akkor könnyű kitalálni, hogy ez is csak viszonylagos, mert a meglévő 320MB RAM-mal bőven 10000$ fölötti árral dicsekedhetett. A 90-es évek második felében ennyi pénzből simán kijött egy budapesti lakás. A gép hozzám hibás merevlemezzel, perifériák nélkül jutott el. Ez utóbbi nem volt gond, mert az O2 szerencsére sima VGA, PS/2 egér és billentyűzet csatlakozókat kapott. Az IRIX-et hálózatról telepítettem újra egy bootp szerver segítségével. A következő bejegyzésem valószínűleg erről fog szólni, igyekszem megosztani a tapasztalataimat. Az O2-vel és az IRIX-szel is nagyon pozitívak az élményeim. Jól használható, logikus felépítésű az egész. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy egy nem x86-os gépről van szó. Bármilyen plusz szoftver, legyen az korabeli felhasználói program, egy azóta lefordított játék vagy benchmark beszerzése, telepítése macerásabb az átlagosnál. Csak olyan embernek merném ajánlani bármelyik Silicon Graphics gépet, így az O2-őt is, aki szereti a különlegességeket és van türelme az ezzel járó problémákat leküzdeni. Nekem megéri a plusz figyelmet ez a különleges gép…

Views: 865