Az elméleti háttér után a 8 bites gépek fejlődéséről és felépítéséről szeretnék írni egy kicsit. Ez a bejegyzés hosszabb lesz a szokásosnál, már most látom, pedig csak az első sorokat gépelem. Egyszerűen órákat lehetne beszélgetni a fejlődésről, a jó és rossz gépekről, a sikerekről és a zsákutcákról.
Az elméleti háttér után csoportosítani szeretném a 8 bites gépeket. Ezt azért teszem, mert az egyes generációknak vannak olyan jellemzőik amik mentén könnyebb összevetni a konkurens gépeket. Ami viszont érdekes, hogy a belső felépítés nem mindig volt párhuzamban a megjelenés idejével és a jellemzőkkel. Erre jó példa a TVC ami tudásában bőven fejlett gépnek tekinthető, mégis egy alkatrésztemető volt, mint általában a korai gépek.
- Kezdetleges 8 bites gépek: Ezekről a gépekről nem fogok írni, jellemzően pár tucat-pár száz darab készült belőlük. Használatukhoz érteni kellett a géphez, például az Altair LED-ekből álló kijelzője és kapcsoló sorait nem lehetne felhasználó barátnak nevezni. Ezek adták a későbbi generációk alapjait és ekkor alakultak ki az első cégek. Két ma már hatalmas cég is ekkor kezdte. az Altairhez készült elsőként Micro-Soft BASIC és az Apple I is inkább csak egy kit computer volt.
- Korai home computerek: Ezek a gépek már több ezres sorozatban készültek. TTL áramkörökből épültek fel és csak kevés katalógus IC-t tartalmaztak, mint például CPU-t, RAM-ot, ROM-ot. Jellemző a monokróm, karakteres megjelenítés, ha volt grafika, azt erősen korlátozta a csekély méretű RAM. A memória árak miatt ugyanis kezdetben 4 és 16 kB között volt a jellemző kiépítés. Tipikusan BASIC felülettel fogadták a felhasználót, ami már sokkal barátságosabb felületet nyújtott. Az előző generációval összevetve már bárki által használhatóak voltak, egy egyszerű könyv átbogarászása elég volt a kezdeti lépések megtételéhez. Természetesem még erősen limitált volt a tudásuk, de elérték a kritikus tömeget.
- Továbbfejlesztett, „érett” home computerek: Némelyik már milliós mennyiségben készült, igazi tömegtermékek. Akár több speciális áramkört tartalmaztak, ezzel sok TTL áramkört kiváltva. Új funkciók mellett új célcsoportoknak is megjelentek. Némelyik nagyobb tudást, például több memóriát, jobb grafikát, hangot nyújtott. Eközben mások az ár csökkentést választották nagyobb eladási számokat megcélozva. A kezelői felület maradt a BASIC. A dokumentáltságuk is robbanás szerűen fejlődött, kialakultak a gép specifikus klubok és folyóiratok.
A gyors csoportosítás után a két vastagon kiemelt csoportra lássunk néhány példát. A gépeket összevetve látható lesz, hogy miért írtam, hogy voltak jellemző vonások, de az is, hogy miért nem a megjelenési idő a meghatározó. Ha a videót preferáljátok, akkor ott képeket is találtok, de készüljetek fel, mert az sem lett rövid.
A korai személyi számítógépek közül hármat szeretnék kiemelni. Nagyjából egyszerre jelentek meg 1977-ben, csak pár hónap különbség volt közöttük. A jelentőségük az, hogy több tízezres szériában készültek és már nem csak pár hobbista tudta őket használni. A felépítésük és tudásuk nagyon hasonlított egymásra aminek két oka volt. Egyrészt az alkatrészek, különösen a memória, ROM és CPU drága volt, így olyat választottak a tervezők ami belefért abba az árba amiről gondolták, hogy még eladható. Azért feltételes a fogalmazás, mert tényleg nem voltak tisztában azzal, hogy mekkora piacra számíthatnak, csak azt tudták kb. belőni, hogy mennyit kérhetnek el nagyjából a vevőktől. Amikor elindult a gépek árusítása, akkor mindegyikre várólista alakult ki, mert a várakozásaikhoz képest tízszer több vevő jelentkezett. A másik ok a tervezők viszonylagos tapasztalatlansága volt. Ez furcsa lehet Steve Wozniakkal vagy Chuck Peddlelel kapcsolatban, de teljes gépet ők sem terveztek addig. A KIM és az Apple I inkább volt egy kit számítógép, ezért nagyon építettek a már ismert kapcsolásokra. Például ott érhető tetten az iparág kiforratlansága, hogy a megjelenítés és tárolás terén, legalábbis a visszaemlékezések alapján, menet közben tanulgatták, fektették le a szakmai alapokat. A fentieknek köszönhető az, hogy az elkészült masinákban TTL szériás IC-k sorakoztak. Ezek számát bár megpróbálták alacsonyan tartani, még így is igazi alkatrész temetők a következő generációhoz képest.
Az Apple II és a Commodore PET MOS 6502-es processzort használt, míg a TRS-80-ban egy Z80 dübörgött. Sebesség szempontjából nem volt jelentős különbség, csak a TRS volt kicsit lassabb a másik kettőnél. A memória ekkor még nagyon drága volt, a jellemző kiépítés 4-8, esetleg 16kB volt. Elvileg mindegyiket lehetett volna tovább bővíteni, de ezt kevesen engedhették meg maguknak. A ROM-mal is igyekeztek spórolni, ezek méretét is változtatták ahogy a BASIC-et továbbfejlesztették az első tapasztalatok alapján. Wozniak saját verzióját egy Microsoft alapú váltotta, a PET-et már eleve az hajtotta, de a TRS is itt kötött ki a Level II-es BASIC-kel. Háttértár terén sem volt eltérés, első nekifutásra mindegyik kazettát használt, a floppy meghajtók csak később jelentek meg. A legnagyobb különbség a megjelenítés terén volt. Az Apple II volt a legokosabb, elvileg színes grafikát is kezelt. Azonban ez csak később volt értelmezhető, mert a kevés memóriából egy nagy felbontású színes kép túl sok helyet fogalalt volna el. A PET beépített kijelzője monokróm volt és csak a PETSCII karakter készletet tudta megjeleníteni. A TRS-re egy alacsony felbontású grafikus móddal tudott többet, de az sem váltotta meg a világot. Amit még érdemes megemlíteni, hogy a korai modellek csak nagy betűt kezeltek, a TRS-nél például csak 7 biten tárolták a karaktereket, hogy így is spóroljanak a memórián, pontosabban annak az árán.
A második generáció, vagy ahogy elneveztem őket, az érett home computerek felépítése és legtöbbször tudása is jelentős előrelépést mutatott. Az első gépek alig pár évvel követték az előző sorozatokat, de közben formát öltött az iparág. Egyértelművé vált, hogy van piaca, méghozzá az évi akár többszázezres piaca ezeknek a gépeknek. Ez azt is jelentette, hogy érdemes volt hozzájuk céláramköröket tervezni, aminek több hatása is volt. Nem tudom eldönteni, hogy melyik motiválta inkább a fejlesztőket: olcsóbb, többet tudó, ugyanakkor egyszerűbben kivitelezhető gépeket lehetett tervezni. Volt aki ebből a háromból az olcsóságot választotta. A Sinclair ZX80, majd a ZX81 is nagyjából egy maroknyi áramkörből állt, mert még a memórián is spóroltak. Bár a kezdeti Sinclair modellek előrelépést nem mutattak az előző generációhoz képest, de a konkurenciához képest fél, vagy akár harmad áron is meg lehetett őket vásárolni. Az ár felé billent a Commodore VIC-20 is, 5 kB memóriával készült, de már színes megjelenítéssel és jobb hanggal, mint az előző generáció. A Texas Ti99/4A jobb paraméterekkel rendelkezett, több memóriával, Sprite kezeléssel stb. A Ti-nál azt gondolták, hogy a magasabb tudással és alacsonyabb árral le tudják mosni a konkurenciát a piacról. Tévedtek… Ennek az egyik oka az volt, hogy a Commodore-nál mindent megtettek, hogy olcsósítsák a VIC-et. A másik ok pedig a játék fejlesztők támogatása volt. A Texas kimondottan barátságtalanul állt hozzájuk, míg a Commodore legalább nem volt barátságtalan, sőt néha támogatta is őket. A kitört árháború azzal záródott, hogy a TI bezárta a home computer részlegét. Az Atari is gyakorlatilag a csőd szélére került és a végén eladták Tramielnek, de az egy másik sztori.
Ebből a generációból is kiválasztottam három gépet. A C64-et gondolom már csak az eladott darabszáma miatt sem kell indokolnom. Az Atari 800 elég korai képviselője volt ennek a csoportnak és a továbbfejlesztéseknek köszönhetően komplett szériát vonultatott fel. Ezek egymással kompatibilisek voltak és milliós mennyiségben keltek el. Európában és itthon a Spectrum meghatározó gép volt. Magyar gépet sajnos nem tudok egyet sem mondani, mert még a legtöbbet tudó TVC is az első generációba tartozik a felépítése miatt. A C64 és 800XL nagyon sok közös vonást mutat, még ha a C64 pár téren jobb, de ez a megjelenési idők közötti különbség miatt el is várható. A két gépet amikor próbálgatom mindig van egy olyan érzésem, hogy a Commodore mérnökei jól ismerték az Atari gépét és az volt a céljuk, hogy azt túlszárnyalják. Felsorolás szerűen a jellemzők mind a kettőre igazak: MOS 6500 leszármazott processzor, 64 kB RAM, több csatornás hang és Sprite kezelésre képes színes grafikus megjelenítés. Az is közös, hogy a ROM-ot képesek kilapozni, így a teljes memóriát tudja használni a programozó. Háttértár terén megmaradt mind a a kettőnél a magnó, de mellette már természetes volt a floppy meghajtó használata. Persze itthon az ár korlátozta az elterjedést, a C64 mellé a 1541 kb. ugyanannyiba került, mint maga az alap gép. A Commodre örökölte a kernal és BASIC nagy részét a felmenőitől, az Atarinak saját fejlesztésű BASIC jutott, de mind a kettőhöz elérhető volt több programozási nyelv. Sinclair a Spectrummal inkább a ZX80-ra alapozott: egyszerűbb és olcsóbb gépet készített. Z80, 16kB ROM, 48kB RAM, egy csatornás prüntyögő. A sprite kezelésről is le kellett mondani, de a megjelenítés már színes és grafikus volt. A hátrányokért és a gumigombos billentyűzetért a vásárlókat az alacsonyabb ár kompenzálta. Szinte mindenki kazettát használt hozzá, mert ha megvolt rá a pénz, akkor a hozzá gyártott egyedi Microdrive vagy floppy illesztő vásárlása helyett inkább C64-re váltottak az emberek. Összességében nem volt rossz gép és a későbbi fejlesztésekkel, jobb billentyűzet, 128k RAM, AY-3-8910 sokat lépett előre. Ami legalább ennyit számított, hogy ezekhez a gépekhez dögivel voltak játékok. Ez hosszú évekkel tolta ki az életciklusukat, még akkor is tömegesen adták el őket amikor már elavultak voltak. Nagyjából 1985-ben volt az a pont ahonnan a későn érkező gépek, mint például az Enterprise, már nem tudtak labdába rúgni. A fejlesztők a már megjelent 16 bitesekre és a nagy piaccal rendelkező 8 bites gépekre írták meg az új programokat. Az 1982-ben jó gépnek számító C64 fokozatosan csúszott le az olcsó játék gép kategóriába. A folyamatos költség csökkentésnek hála még így is egy évtizedig tudta árusítani a Commodore. Ráadásul a milliós nagyságrendek miatt a nyereséggel sem volt elhanyagolható.
A hosszú bejegyzést csak abbahagyni tudom, mert annyi mindent lehetne még írni. Gépek tucatjai merülnek fel a kiemeltek mellett, kimaradtak a magyarok, csak megemlítettem a 16 bites gépeket és felsejlenek a horizonton a PC-k is. Ezért bátran merem ígérni, hogy folytatása következik.
Views: 27