Amiga 500

Az Amiga 500 1987-ben jelent meg az Amiga sorozat harmadik tagjaként. Sokak számára ez a gép volt „AZ AMIGA”. Ez nem is csoda, mert valószínűleg az összes többi Amigából nem készült annyi, mint az A500-ból. Ennek legfőbb oka az ára és a konkurenciához képesti tudása volt. A nagyobb „dobozos” testvéreihez képest féláron lehetett megvásárolni. Ugyanakkor alap kiépítésben az A2000 és az A500 között nem volt lényegi különbség.

Az A500-nak is ugyanaz az OCS (Original Chip Set) adja az alapját, mint az első A1000-nek és az alig egy hónappal korábban bemutatott A2000-nek. A billentyűzetbe épített gép leginkább a C128-ra, vagy a konkurens Atari ST-re hasonlít. A zanzásított kivitel természetesen korlátozta a bővíthetőséget, cserébe sokkal olcsóbb volt. Perifériák tekintetében nem volt nagy különbség: nyomtató, külső floppy meghajtó, joystick, de még videó digitalizáló is kapható volt a géphez. A merevlemez, CPU vagy RAM bővítések viszont sokkal limitáltabbak. A gép baloldalán lévő csatlakozón keresztül bővíthető mind a három, de nem annyira sokszínű a választék. A PC szerű házban lakó A2000-be beépíteni egy merevlemezt, SCSI vagy CPU kártyát sokkal egyszerűbb volt. Mivel a vásárlók többsége játékra vásárolta ez nem okozott gondot. Egy konfigurációhoz általában a következő kiegészítők vásárolták:

• A501, vagy azzal kompatibilis RAM bővítővel 0.5MB-ról 1MB-ra bővítették a memóriát
• A520-as modulátor segítségével csatlakoztathatták a TV-hez a gépet. Esetleg SCART-ra kötötték az RGB kimenetet.
• A Workbench és a játékok használatához egérre és joystickra volt szükség.
  

Az Amiga 500 így felbővítve tökéletes otthoni számítógéppé vált. Ahogy már említettem túlnyomórész játékra használták az 500-ast. Szerintem ez a gép lett az amit eredetileg Jay Glenn Miner és csapata megcélzott. Az OCS tervezésénél fő szempont volt a jó minőségű hang és grafika megfelelő sebességű megjelenítése. Ezt sikerrel teljesítették, a korabeli játéktermi gépek színvonalát hozta az OCS. A gép főbb jellemzői a táblázatban olvashatóak, de fontos kiemelni, hogy mennyire előremutató volt még 2 évvel az A1000 bemutatása után is. Az IBM kompatibilis gépekhez szintén ’87-ben jelent meg a VGA, ami hasonló felbontást és kicsit nagyobb színmélységet tudott megjeleníteni. Azonban nem elég a megfelelő felbontás és színmélység, a játékoknál az animációk sebessége legalább ennyire fontos. A PC-k processzora nem tudott megbirkózni ezzel, ahogy az A500-as 7.1 MHz-es 68000-es CPU-ja sem lett volna erre képes önmagában. Az OCS részét képező Agnus a megjelenítéssel kapcsolatos feladatok jelentős részét át tudta venni a processzortól:

A kép mellett a hangra sem lehetett panasz. A szintén az OCS-hez tartozó Paula összesen 4 hangcsatornát (jobb és bal oldalra is 2-2)  kezel. A csatornák alapból 8 bitesek és DMA-val viszik át az adatot, hogy csökkentsék a CPU terhelését. Ügyes trükkel, ha a 6 bites hangerőt is használja a program, akár 14 bites mintákat is le tud játszani a gép. Természetesen ez sokkal jobban terheli a CPU-t.

Az 500-as életciklusa érdekesen alakult. A korabeli újságok segítenek megérteni, hogy miért nem lett még sikeresebb:

• 1987-ben a tudása az élbolyba röpítette. A novemberi hirdetéseket böngészve érdekes a kép. Az alap A500 $589, míg a konkurencia árai: Atari ST ($477), Apple //GS ($745), Mac Plus ($1619), PC AT Clone ($999). Az Apple termékek alapból jóval drágábbak és tudásban is gyengébbek voltak. A PC ára nem tartalmazta a monitort, egy EGA megjelenítővel sokkal drágább lett volna. Az ST az egyetlen versenyképes ajánlat, de az alacsonyabb árhoz arányosan gyengébb tudás párosult. Commodore-tól származó Amiga hirdetést nem találtam, a cég nem fordított megfelelő figyelmet a gépre.
• 1987 elején 1MB memóriával és monitorral $759-be került az A500. Sajnos túl sok amerikai Amiga hirdetést nem sikerült találni, de a felállás hasonló az előzőhöz. Az Apple drága, cserébe már voltak jóval gyorsabb gépeik, mint az A500. A PC árak zuhantak, de hasonló áron maximum XT-t lehetett venni CGA monitorral és akkor még nem beszéltünk a hangkártyáról. Az ST ajánlat meggondolandó volt. Az Amiga reklámok szinte csak játékra vannak kihegyezve, nem igazán mutatják be a gép előnyeit.
• 1991-ben kijött az A500 Plus. Az OCS chipkészletet leváltotta az ECS. Játékok szemszögéből minimális változás történt, legfontosabb az alapból 1MB RAM volt. Az új 2.04-es Kickstartot sokan cserélték vissza régebbire kompatibilitási gondok miatt. Itt már angliai hirdetést találtam csak, Quelle katalógusból nem volt olyan amiben minden szerepelt volna. Az A500+ £299-ba kerül Deluxe Paint-tel és 3 játékkal. Ugyanennyibe kerül az Atari 1040STE hasonló csomagban. 16 MHz-es Olivetti 286-os VGA monitorral, merevlemezzel már £900 körül kapható, de a noname klónok még ennél is olcsóbbak.

Ahogy látható az A500 5 évig minimális változtatással volt a piacon. Eleinte csak az Atari ST széria tudása volt összevethető vele az adott árszinten, de a PC-k lemaradása folyamatosan csökkent. Sajnos a Commodore nem használta ki időben a technikai fölényét. Ezt meg lehetett volna őrizni folyamatosan érkező fejlesztésekkel és bővítőkkel. Ez utóbbiakból a Gyári Commodore felhozatal elég szegényes, a kiegészítők piacát átengedték külsős gyártóknak, akik bevétele jelentős százaléka volt az Amiga piacnak.

Érdekes kérdés, hogy mi lett volna, ha már 86-ban kihozzák az olcsó Amigát, ha azt folyamatosan fejlesztik, ha többet figyelmet és pénzt fordítanak marketingre, ha jobban támogatják a fejlesztőket… Sajnos túl sok a ha… Idővel a játékfejlesztők átpártoltak és a sokkal nagyobb PC-s piacra kezdtek el fejleszteni.

Az 500-as mára kultikussá vált. Az Amigák világába még ma is a legegyszerűbb belépő egy 1 MB-ra bővített A500. Több kiegészítő, turbó kártya is megvásárolható, de a legolcsóbb praktikus kiegészítő egy Gotek. Érdemes figyelni a gép kondenzátoraira, illet az 500+ esetén az RTC elemére, hogy még évtizedekig üzemképes maradhasson a gép.

A500 floppy meghajtó

Image 3 of 13

A beépített meghajtó kapacitása 880kB. Képes olvasni a 720kB-os DOS alatt formázott floppy-kat.

Views: 1911