Többször elgondolkoztam már azon, hogy mire volt leginkább szükség ahhoz, hogy megszülethessenek a kedvenc gépeim. Adja magát, hogy a CPU, RAM és ROM legyen a kiválasztott hármas, de az igazság az, hogy még fontosabb ami ezek mögött volt.
Hogy jobban megértsétek mire gondolok érdemes belenézni pár gépbe. A fent említett trió természetesen mindegyik 8 bites gépben megtalálható, de a CPU és a memóriák nem elegendőek. Az első otthoni gépek, mint amilyen az Apple II, Commodore PET vagy TRS-80 volt nagyrészt TTL áramkörökből épültek fel. Ugyanez volt elmondható a hazai gyártású darabokról, ezek közül kedvenc alkatrésztemetőim közé tartozik a HT-1080Z és a Primo. Mind a kettőben legalább 8 darab 4116-os RAM, pár ROM, egy Z80 és maroknyi 74-es sorozatú IC található meg. Ez utóbbiakból építették fel a busz vezérlést, a videó áramköröket és szinte minden mást is.
Későbbi gépekben már céláramkörökkel is találkozhat az ember. A ZX-81 ULA-ja még viszonylag egyszerű, de sokat egyszerűsített a gép felépítésén. Ami legalább ennyire fontos, hogy az árát is nagyban, 100-ról 70£-ra, csökkentette. A C64 esetében már több egyedi áramkört vetettek be. Ezeknek köszönhető, hogy miközben minden téren nagy előrelépést értek el az alaplap felépítése elég egyszerű maradhatott.
A fentiek alapján nyugodt szívvel merem állítani, hogy az integrált áramkörök voltak azok amik lehetővé tették a számítógépek otthoni elterjedését. Még pontosabban az LSI (nagy integráltságú) áramköröknek tehettek arról, hogy a gépekhez szükséges alkatrészek mennyisége és ára is drasztikusan csökkent. A fejlődést nézve a TTL áramkörök még csak kis és közepes integráltságúak (SSI/MSI) voltak. A tisztán ezekből felépített számítógépek már „csak”szekrény méretűek voltak. A RAM/ROM áramkörök és processzorok már az LSI kategóriába tartoztak és segítségükkel egy korai mikroszámítógép pár kg-ra tudott fogyni. A TRS-80 és az Apple II könnyedén hordozható, de a nehezebb Altair vagy PET is csak egy mai jól felszerelt desktop 10-20kg-os súlyával vetekszik.
