Már egy ideje megvan a gép, de az igazság az, hogy nem gyakran vettem elő. A kis Mac Classic-ot többet használom, hiába lassabb, mégis teljesítményben és kinézetben is sokkal közelebb áll az elsőként bemutatott Macintoshoz. Az 1990 őszén bejelentett IIsi ezzel szemben már színes és a jellegzetes egybecsomagolt monitor-gép helyett sokkal jobban hasonlít egy szépen megtervezett PC-re. Persze nem sok köze van hozzájuk, ugyanúgy Motorola 68k processzort használ és formatervezettebb, mégis kevésbé karakteres a kinézete, mint az első fekete-fehér szériának. Az volt a tervem, hogy a BRSZK 6-ra viszek egy színes Mac II-őt, de mind a két korai gépem elkezdett sztrájkolni. A IIsi hangos pukkanással, füsttel és lecsapott biztosítékkal jelezte, hogy több gondoskodást vár tőlem.
A gépet könnyen szét lehet szedni, az Apple mérnökei a bővíthetőséget ugyan nem tartották szem előtt, de a szerelhetőségre nem lehet sok panasz. Két dolgot kifogásoltam csak. Az első a tápegység kiszerelése, ugyanis egy fület kell megnyomni a táp két oldalán, de az egyiken ezt csak egy vékony fémlappal lehet megtenni, mert a fül a ventillátor és a táp közé esik. A másik a beépített hangszóró csatlakozása aminek széria hibája, hogy egy idő után elkezd recsegni. A táp eltávolítása után máris a hibára utaló jeleket fedezhettem fel. A táp alatt nedves volt az alaplap és a tápcsatlakozón is zöld oxidációt találtam. Jobban megnézve az alaplapot az SMD kondik cseréje is esedékesnek látszott, így mehetett az alkoholos fürdőbe a lap. Nem lepett meg a dolog, már a Classicnál is hasonló lépésekre volt szükséges a 110V-os konverzió mellett.
A tápegységet szétszedve rögtön egyértelművé vált, hogy a kimeneti szűrő kondenzátorok eleresztették az elektrolitot. A bomarc-os kapcsolási rajzot átbogarászva végigmértem a triviális dolgokat. FET, diódahidak stb. Ezek közül az egyik Graetz híd és a túlfeszültség védő is cserére szorult. A hibás alkatrészeket kiforrasztottam és az alaplapot követően a táp is ment az alkoholba. Bőven volt időm a mosásra amíg az alkatrészek nem érkeztek meg. Még a fürdetés előtt csináltam egy elrettentő képet, hogy az elektrolit mennyire szét tud folyni. Nagyon látványos, hogy a kondik kiforrasztása után a kimeneti oldalt mennyire belepte a kifolyt elektrolit.
Mosás után szárítás és a cserealkatrészek beforrasztása következett. A szabályozó áramkör egy külön panelon foglalt helyet amit szintén kiforrasztottam. Azon is kicseréltem a kondikat egy mosás után, ráfért a kezelés, ugyanis nem nézett ki szépen. Külföldi oldalakon is javasolják a kezelését, ugyanis ennyi idő után simán meg tud hibásodni. Külön megmértem a feszültségváltóhoz tartozó diódákat, mert mások szerint az is el tud halálozni, de nem találtam hibát. Nem volt más hátra, mint az összerakás, feszültség alá helyezés, majd ha ezen átment, akkor a teljes géppel együtt a próba. Túl egyszerűnek tűnik az egész? Nem volt az, mert ezen a ponton jött a csavar. A 220V felkapcsolásakor ismét zárlatot okozott valami. Kicsit tanácstalan voltam, mert végigmértem az alkatrészeket és nem találtam a hibát. Végül két nappal később, egy nyugis esti vacsora közben beugrott a megoldás: A túlfeszültség védő szikraköz oldott le, az ölte meg a Graetz hidat is. A túlfeszt viszont valami konstansan okozza, ha megint előjött. A vezérlő IC katalóguslapját előkeresve meglett a megoldás. A 110/220V átkapcsolást úgy oldották meg, hogy 110V-nál feszültségkétszerező módban megy a táp amit egy triac-kal old meg az áramkör. Nekem viszont 220-nál is kétszerezett, így üresjáratban a 600V-os szikraköznek kellett közbelépnie. Gyors megoldásként kiforrasztottam az IC-t, így a csere megérkezéséig csak 220V-ról megy a gép, de ez nem nagy gond.
Ha már egyszer darabokra szedtem a gépet, akkor a hangszóró érintkezőit is megtisztítottam, illetve az alaplapi oldalon ónharisnyával megpucoltam, majd ónoztam. Az eddig meglévő recsegés elmúlt, tehát a kezelés sikeresnek bizonyult. Értem, hogy a tervezőknek így egyszerűbbnek tűnt az összerakás, de az igazság az, hogy ezt a megoldást végül csak a IIsi-nél használták, ha jól olvastam. Egy sima tűs csatlakozással ki lehetett volna küszöbölni a kontakthibát.
A gép végül hiba nélkül működött és betöltötte a rajta lévő System 7.0.1-et. 9MB memóriával gazdálkodik, ebből 1 MB van az alaplapra forrasztva, míg további 8MB SIMM modulos. A lényeg, hogy a gép ismét életképes és ha nem is egy kapkodó idegbeteg mégis jól használható. Ha a minőségén nem is, de a méretén, bővíthetőségén és sebességén érezhető, hogy a termékpalettán az olcsóbb kategóriába tervezték. Most, hogy visszatért az életbe a segítségével fel tudom éleszteni a merevlemez hibával küszködő Macintosh II-őt, csak néhány boot lemezt kell kiírnom floppy-ra. Az öreg II-ről és az IIsi-ről is írok még a közeljövőben, ha minden jól megy és az egyiket a BRSZK 7-en is megnézhetitek majd.
Visits: 374