Commodore. Ezt a nevet még ma is sokan ismerik, nem is csoda, mert a C64 volt a legelterjedtebb home computer. Brian Bagnall könyve a Tramiel által fémjelzett időszakot öleli fel, ami az indulástól 1984-ig tart. A cég történetét interjúk alapján mutatja be, amivel emberi mélységet ad az egésznek.
Hogy mit értek ez alatt? Itt most csak két szereplőt hoznék fel példának a több tucatból. A könyv Tramiel cégalapításával kezdődik, majd Chuck Peddle csoportjával folytatódik. Őket több oldalról is bemutatja, legyen az jó vagy rossz. Mind a ketten a későbbi fejezeteket is végig kísérik, ezekben Bagnall bemutatja a cég belső mozgatórugóit a szemszögükből. Tramielről például kiderül, hogy mennyire diktatórikusan vezette a céget, ahogy az is, hogy a műszaki dolgokhoz nem igazán értett. De nem egyoldalú a bemutatás, mert a kőkemény üzletemberről is szó esik, aki több krízisen is átverekedte a céget és lehetővé tette a PET megalkotását. Hasonlóan műszaki zseni Peddle mellett előkerül az önfejű főmérnök is.
Az emberek mellett fontosak a gépek is. A MOS6502 fejlesztése az első nagyobb téma, majd a PET-től a VIC-en keresztül eljutunk a C64-ig. Érdekes látni, hogy mennyire nem volt sima az út amit bejártak, hogy hány sikertelen fejlesztés, gazdasági manőver kellett pár sikeres termékhez. Engem megfogott, hogy mennyi téren jártak a kor előtt. Sajnos ezek túlnyomó többségét hagyták elsikkadni.
A szerző az egészet nyakon önti a Commodore döntési mechanizmusával. Pontosabban azzal, hogy a döntések mögött kik álltak, mit gondoltak és hogy milyen belső „politikai” harcok folytak eközben. A kedvencem talán a VIC-20 megalkotása körüli kavarás. A könyv 266-dik oldalát megtaláljátok a képek között, az ott leírtak jól jellemzik ezt az időszakot. Erről szeretnék írni, csak nem könnyű leegyszerűsíteni kb. 100 oldalt egyetlen blogbejegyzéssé.
A fentiek alapján nem nehéz kitalálni, hogy a könyv nagyon tetszett. Rendszeresen előveszem amikor egy gépről szó esik, mert a technikai megoldások mellé hozzáadja az emberi oldalt is. Két megjegyzést és két negatívumot tudok csak megemlíteni:
- Az első megjegyzés, hogy részletes technikai adatokat ne várjon senki a könyvtől. Elhelyezi a konkurenciához képest az adott fejlesztést, de ennél többre nem vállalkozik.
- A második megjegyzés, hogy csak ’84-ig tart a könyv. Már megjelent a folytatása az Amiga korszak elejéről és várható a harmadik, befejező rész.
- Az első kifogásom a képeket érinti, amikből lehetne több és legalább pár színes is akadhatna.
- Az második probléma a könyv elérhetősége. Ezen utánnyomás segíthetne, mert jelenleg szinte csak használtan és még így is drágán vásárolható meg.
Az értékelésem 9.5 pont a 10-es skálán. Bátran merem ajánlani mindenkinek akit nem csak a bitfaragás érdekel, hanem a gépeket megalkotó emberek is.
Views: 511