David John Pleasance a Commodore belső történetéről szóló könyvre a tőkét közösségi finanszírozással szedte össze. Pleasance 12 évig dolgozott a cégnél. Alacsonyabb beosztásból egészen régiós vezető szintig küzdötte fel magát, így jó rálátása volt a Commodore belső életére. A könyv első felében a saját történetét írja le, míg a második rész 13 ember történetével egészíti ki a képet. Nagyon vegyes a társaság. Van aki jól ismert Commodore-os körökben, mint például RJ Mical (Amiga), Dave Haynie (TED, C128, A2000…) és van aki kevésbé, de mind kötődnek valamilyen módon a céghez. Jó érzékkel válogattak a belsős kollégák és a külső Amigás emberek közül.
Amikor megérkezett a könyv rögtön rávetettem magam. Nagyon kíváncsi voltam, mert az alcíme sokat sejtetett: “Egy számítógép óriás el nem mondott története” Öröm volt kézbe venni, nagyon szép a kivitele. Kemény fedelű a kötése és jó minőségű, fényes papírra nyomtatták. A fényképek is jobbak a megszokottnál, természetesen a 80-as évekből származó, utólag scannelt darabok kicsit gyengébbek, de ez szerintem természetes.
Pleasance története életrajzi felvezetéssel kezdődik. A Commodore-os rész kicsivel Tramiel távozása előtt indul, gyakorlatilag a történet lényegi része Irvin Gould és Mehdi Ali vezetését öleli fel. Szerepel benne a C64 és Amiga tündöklése, a ranglétra megmászása és a cég bukása is. A történet vezetésén érezhető, hogy az író sales manager volt. A leírások némelyikénél érezhető, hogy kicsit kiszínezték, de ettől lett olvasmányosabb. Brian Bagnall könyve után zavart néhány időbeli kuszaság, de ez megbocsájtható, ha visszaemlékezésként olvassa az ember. A vezetőség felelősségét (fejétől bűzlik a hal) hosszan taglalja és a csődbemenetel utáni kivásárlásról is hosszan ír. Több helyen elgondolkoztam, hogy “Mi lett volna ha…”
A második részből nekem Dave Haynie és Beth Richard mérnöki szemszöge tetszett a legjobban. Még inkább eltűnődtem, hogy mennyi jó és kevésbé jó terven dolgoztak. Sajnos még a jó ötletekből is alig lett termék. A képet Wim Meulders gondolatai árnyalták tovább. Az elkészült gépek elárusítása körüli anomáliák egyike sem lehet ismeretlen. Aki ismeri, hogy itthon hogyan működött (működik?) a számítástechnikai piac a 90-es évek elején nem fog meglepődni. A repertoár jól bevált: áfa csalás, hamis eladási jelentések, szürkeimport… Egy jobb vezetéssel simán elképzelhető, hogy ma az Apple mellett Amigát is vásárolhatnánk?
Miután letettem gondolkoztam, hogy hány pontra is értékeljem a könyvet. A kivitele szép, bőven az átlag fölötti. Az is pozitívum, hogy bár a könyvben kisebbségben van a technikai rész, de így is akad pár fejezetnyi, ugyanis Pleasance története csak a könyv felét teszi ki. Néha az időrendben és egy-két műszaki megjegyzésben találtam apró pontatlanságokat, de ezt az elmúlt több, mint 25 év után visszatekintve megbocsátható. A könyv második fele nekem még jobban tetszett, mint az első. A 13 fejezet jól ellenpontozta a sales-es nézőpontot. Valójában egy dolog akadt amiben tényleg csalódnom kellett. Az alcím és a beharangozó alapján is valami újat vártam. Az elmúlt években elég sok blog, youtube csatorna, előadás foglalkozott a Commodore bukásával amikhez nem sokat adott hozzá a könyv. Így aztán a £30 árát is figyelembe véve 10-ből 8.5 pontra értékelem a könyvet.
Visits: 119