Ferritgyűrűs memória ma már nagyon ritkán „jön szembe”. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára a kezemben, de talán a 90-es évek elején. Akkor még kevesen gondolták, hogy meg kellene őrizni őket az utókornak. Jó ideje én is fentem rá a fogam és most végre, mint a nagy horgászok szokták eldicsekedhetek a fogással.
De azöröm után jöjjön az üröm. Az biztos, hogy már használhatatlan állapotban van. Nagy valószínűséggel csípőfogóval szerelték ki, de ami a tokozáson belül fogadott az még rosszabb. Valamilyen szivacs lehetett a műanyag fedőlap és a gyűrűk között, ami mára teljesen elporladt és olyan állagú lett, mint a piskóta. Legalább úgy málik és ragad, mint az utasellátós piskótatekercs. Amennyire lehet kipucoltam, de a vékony huzalok miatt nem mertem dörzsölni. Megpróbálkoztam több oldószerrel is, az eredményt a képeken láthatjátok. Legjobban a sebbenzin-alkohol felváltott alkalmazása vált be, de majd kap egy hosszabb langyos fürdőt. Ha valakinek bármilyen ötlete van azt örömmel venném, mert megérdemelné a vitrinben a helyet.
A ferritek mérete 1mm alatti, nagyjából 0.5-0.6mm körülire tippelem. Hogy a méreteit érzékeltessem egy 100-assal és egy mérőszalaggal is készítettem képeket. A kivezetések csoportosítása és száma alapján talán 14 (vagy 12?) bites egy szó. Ebből van 6 blokk és ezt kell felszorozni további 128 sorral (4blokk x 32), ami 768 szót adna ki. Az igazság az, hogy nem ismerem ezt a fajta RAM-ot, csak találgatok. Kuriózumnak és vitrinbe jó lesz, de még jobb lenne, ha tudnám, hogy mikor és milyen gépben használták. Minden segítségnek örülnék, az interneten nem sok ötletet találtam eddig.
Legutóbbi hozzászólások