Ferritgyűrűs memória ma már nagyon ritkán “jön szembe”. Nem is emlékszem, hogy mikor volt utoljára a kezemben, de talán a 90-es évek elején. Akkor még kevesen gondolták, hogy meg kellene őrizni őket az utókornak. Jó ideje én is fentem rá a fogam és most végre, mint a nagy horgászok szokták eldicsekedhetek a fogással.
De azöröm után jöjjön az üröm. Az biztos, hogy már használhatatlan állapotban van. Nagy valószínűséggel csípőfogóval szerelték ki, de ami a tokozáson belül fogadott az még rosszabb. Valamilyen szivacs lehetett a műanyag fedőlap és a gyűrűk között, ami mára teljesen elporladt és olyan állagú lett, mint a piskóta. Legalább úgy málik és ragad, mint az utasellátós piskótatekercs. Amennyire lehet kipucoltam, de a vékony huzalok miatt nem mertem dörzsölni. Megpróbálkoztam több oldószerrel is, az eredményt a képeken láthatjátok. Legjobban a sebbenzin-alkohol felváltott alkalmazása vált be, de majd kap egy hosszabb langyos fürdőt. Ha valakinek bármilyen ötlete van azt örömmel venném, mert megérdemelné a vitrinben a helyet.
A ferritek mérete 1mm alatti, nagyjából 0.5-0.6mm körülire tippelem. Hogy a méreteit érzékeltessem egy 100-assal és egy mérőszalaggal is készítettem képeket. A kivezetések csoportosítása és száma alapján talán 14 (vagy 12?) bites egy szó. Ebből van 6 blokk és ezt kell felszorozni további 128 sorral (4blokk x 32), ami 768 szót adna ki. Az igazság az, hogy nem ismerem ezt a fajta RAM-ot, csak találgatok. Kuriózumnak és vitrinbe jó lesz, de még jobb lenne, ha tudnám, hogy mikor és milyen gépben használták. Minden segítségnek örülnék, az interneten nem sok ötletet találtam eddig.
Visits: 546