Ha könyvet kell ajánlani akkor mindig bajban vagyok. Véleményt mondani sem egyszerű, de egy fokkal könnyebb. A könyv címe annak mondhat sokat, aki ismeri az Apple történetét, de az alcím már egyértelművé teszi miről is szól: “The Life and Times of the Apple II Computer”
Steven Weyhrich elég nagy fába vágta a fejszéjét, mert az első Apple megjelenésétől a GS gyártása utáni klub életig tárgyalja az Apple II-esek történetét. De legtöbbet nem a gépekről ír, hanem az arra fejlesztett programokról és még inkább azokról akik a hardverek, szoftverek, újságok és klubok mögött álltak. Ha csak a történeti részt nézzük, akkor is 500 oldal apró betűkkel kemény kötésben. A képek, fotók fekete-fehérek és néhány helyen nem a legjobban olvashatóak.
Az könyv jól indul. Elég tényszerűen mutatja be a történéseket. Ennek nagy előnye, hogy nem idealizált Apple történelmet vázol elénk. A jó kezdést az első pár fejezet után már nehezíti a sok tényanyag és az, hogy ezeket elég szárazan tálalja. Kicsit több humoros történettel, interjúval érdemes lett volna “fellazítani” és olvasmányosabbá tenni.
A könyv második felénél egyre többször éreztem, hogy küzdök az olvasással. Az Apple IIc fejezet után kezd kaotikussá válni a könyv:
- Az időrendtől egyre jobban eltérve ugrál. Ezt meg lehetne bocsájtani, ha egy-egy témát vinne végig, de nem ezt teszi. Például a programozási nyelvekhez többször is visszatér.
- Külön tárgyalja az újságokat, lemezújságokat, BBS-eket és hírcsoportokat. Ez azért zavaró, mert az ezeket író, szerkesztő, üzemeltető emberek több helyen is megjelennek. Sokszor nehéz követni az oda-vissza történő utalásokat. Érdekesebb lehetett volna, ha egy-egy embert vagy csoportot mutat be, de időrendben és teljesen kifejtve.
- A GS-hez tartozó részek szinte külön életet élnek. Azt a pár fejezet külön is megállná a helyét. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy második nekifutásra írta meg a szerző ezt a részt. Erre jó példa, hogy visszatér több, a IIc körül lezárt témákhoz, ilyenek például a programozási nyelvek, compilerek is. Hasonlóan veszi fel a fonalat a DOS fejlesztésével kapcsolatban.
A sok kritika után mégis 10-ből 7-re értékelem a könyvet. Néhol unalmas, de ez a masszív összegyűjtött anyagnak is köszönhető. Ha nem a gépre vagy kíváncsi, hanem tényleg érdekel a története, a mögötte álló emberek, akkor nagyon sok információt közöl. Nem hiszem, hogy egyszeri nekifutásra 1-2 nap alatt végig tudja bárki olvasni, de 2 hét alatt elolvasva van ideje ülepedni az leírtaknak. Tudom, hogy az internet korában meglepően hangzik, de én rendszeresen belelapozok amikor valamire nem emlékszem pontosan. Kiindulási pontnak használom ha keresek valamit, mert megkönnyíti az életet, ha pár ember vagy a prototípus nevét is meg tudom adni a google-nek.
Visits: 350