retro gépek A-tól Z-ig

Philips 286 @12.5MHz

Visszanézve meglepett, hogy mennyit írtam már az IBM kompatibilis gépekről. Mégis maradt egy kis hiányérzetem. Az eredeti PC sorozat tagjain végigmentem, de nem volt szó a játékokról. A PCJr felépítése mellett azt bővebben is teszteltem, mégsem írtam arról, hogy mikor érték el azt a pontot ahol a játékok terén is összevethetővé váltak egy Atari ST-vel vagy Amigával. Az igazság az, hogy ezt nem az IBM, hanem az azzal kompatibilis gépek érték el, mert egy “komoly üzleti gépeket gyártó IBM” a PCJr kudarca után nem is gondolt az otthoni felhasználókra. Mi is kellett a játékokhoz? A lista nem túl hosszú mégis meglepően sokáig tartott amire az AT klónok megugrották a lécet.

Videokártya: Elsőként a megfelelő megjelenítést sikerült megugrani. Az AT-vel megjelent EGA-t 1987 tavaszán követte a VGA. Nagy felbontású módban 640×480 képpontot és 16 színt tudott megjeleníteni. De a játékok többsége 320×200-as vagy a nem szabványos 320×240-es felbontást használta 256 színnel, amit egy 18 bites palettából (262144 szín) lehetett kiválasztani. Bár a képmanipuláció a CPU-ra hárult, de ez már teljesen versenyképes volt a konkurenciával.

CPU: Mivel PC-ről beszélünk, nem volt beépített blitter vagy hasonló segéd processzor, ezért minden teher a processzorra hárult. Kellett egy elég gyors és mégis olcsó proci. A 386-tal szerelt gépek 1986-tól, a 486-osok pedig 1989-től voltak megvásárolhatóak. A 286-osok a 90-es évek elejére váltak belépő modellé. XT-ket is lehetett még kapni, de egy teljes gépnél az árkülönbség már nem volt túl nagy. Az eredeti AT 6 vagy 8 MHz-es processzora kevés lett volna, de a klónokban lévő 12 vagy 16Mhz-es 286-os már elégnek bizonyult. Ahol statikus volt a kép ott gyorsabb volt, ahol mozgatni kellett izzadt egy kicsit, de kb. izomból képes volt elérni az Amigák szintjét.

Hangkártya: A PCJr-ben megjelenő, majd a Tandy-ben tovább élő “hangkártya” után még kellett pár lépcsőfok (Adlib, Covox) mire megjelent az Amigákkal összemérhető Soundblaster 2.0. 1991-ben jelent meg és kvázi szabvánnyá vált, talán csak az utód SB Pro tudta a DOS játékokban támogatás terén felülmúlni. Az SB 2.0 az Adblitól örökölt FM szintetizátor mellett DMA-val támogatott mono 8 bites DA-val rendelkezett. Ez azért volt fontos, mert ez lehetővé tette, hogy a kártya a memóriába töltött hangot önállóan lejátsszon, így tehermentesítve a CPU-t. Persze a mono egy csatornás hangnál sokkal többet tudott az Amiga, de játékokhoz már az elég jó kategóriába esett.

A hosszú felvezetés után nézzük, hogy milyen gépet találtam a teszteléshez. Egy Philips gyártmányú 286-ost bővítettem fel 16 bites VGA és SB kompatibilis hangkártyával. Ahogy lenni szokott semmi sem ment simán. Az eredetileg benne lévő 8 bites VGA kártyán az egyik kondenzátor már feladta a harcot. Ráadásnak a CMOS akku is le volt merülve, de legalább nem Varta volt benne, hanem Dallas. Az előbbi szokása, hogy szivárog és megmarja az alaplapot, míg a másodikat csak ki kell cserélni. Csere után már csak fel kellett másolni a programokat és lefuttatni a teszteket. Persze ez írásban egyszerűen hangzik, míg a valóságban erre rá ment két estém. A folyamatról és az eredményekről a videót alább láthatjátok.

Az benchmarkok és a Wolfeinstein 3D teszt után kipróbáltam három játékot. A kedvenceim közül válogattam úgy, hogy mi az ami még elfogadhatóan fut és kihasználja a gép lehetőségeit. 92-93-as játékokról van szó, az ezt követő időszakban már inkább 386-os processzort igényeltek az új programok. Nem is csoda, mert már több helyen látszik, hogy a gép határait feszegettem. Például a Dune II introjában akadt a hang és a Day of the Tentacle intrója is több helyen meg-megakadt.

A Philips P2230-04 azt a szintet hozta amire emlékeztem. Kellemesen használható darab, nem a leggyorsabb 286-os, van 25Mhz-es alaplapom is, de már lassan hozza egy A500 szintjét. Ez egyszerre pozitív és negatív. Pozitív, mert a PC apránként ledolgozta a hátrányát és kezdte elérni alulról az 1985-ös Amigával bevezetett szintet. De ha tovább megyünk, akkor a PC-nél volt lehetőség szépen apránként, lépésenként feljebb menni. Az AMD ’91-ben bejelentett 386DX40 processzora és az erre épülő gépek SB Pro-val és 4MB RAM-mal már egy A1200-zal is felvették a versenyt. Negatív része a történetnek, hogy ha a teljes rendszer árat nézzük, akkor mindezt magasabb áron tudták a PC-k. De ez már elég volt, hogy újabb szöget verjen az Amigák koporsójába.

Views: 8



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük