Lassan elkezdhetünk készülni a következő kiállításra. Bacsis már összetrombitálta a csapatot, de a gépek ellenőrzése előtt még úgy gondoltam, hogy néhány Gotekbe beégetem a FlashFloppy firmwaret, megjavítok egy XT-IDE kártyát és készítek két XT-CF adaptert. A Gotek hasznosítható a saját gépeimhez, az XT-IDE adapter pedig kiállított ISA-s gépeknél. Az XT-CF mini főként a korai, még ISA slottal is rendelkező laptopoknál, hordozható gépeknél jöhet jól. Ilyenek például a bacsis számára kedves plazma kijelzős gépek.
A Gotek flashelés nem okozott kihívást, a leírást követve kb. 5 perc alatt voltam meg a 3 darabbal. Ennél kicsit tovább tartott amíg kipróbáltam őket egy A600-zal. Az XT-IDE javítása sem volt nagy kihívás. Hátlap hiányában az egyik felhasználó sikerrel bedugta fordítva. A hibakeresést kézrátétellel kezdtem. Kezdetlegesnek hangzik, de egy TTL áramkör nem nagyon melegszik alapesetben, ezért amelyik forró, az biztosan cserére szorul. Összesen kettőt kellett csak cserélni. Egy 74HCT688 és az EPROM nem bírta a fordított polaritást, minden más túlélte. Hogy elejét vegyem a hibának nyomtattam hozzá egy hátlapot. A hátlapnál érdemes figyelni a falvastagságra, ugyanis 1.5 mm-nél már korlátokba ütköztem. Ez szó szerint értendő, ugyanis volt olyan ház amelyiknél az ilyen vastag hátlap alsó része nem fért be a kialakított résbe. A nyomtatásról készítettem egy kis videót amit természetesen felgyorsítottam, mert 20 percig tartott a művelet.
A monotech XT-CF mini összeforrasztása sokkal “viccesebb” művelet volt, mint az gondoltam. De fogalmazhatnék úgy is, hogy a rekreációs célú retrózás helyett türelemjátékba fordult a művelet. Maga a kis kártya csak egy variáció az XT-IDE-re. Ugyanazt a funkciót valósítja meg, de a fele-harmada méret miatt SMD alkatrészekből áll és egy CF foglalat kerül a kártyára. Még hónapokkal ezelőtt építettem az elsőt, de nem volt hozzá megfelelő méretű ellenállás hálózatom. Emellett hiányzott a CF foglalat és az egyik kapcsoló sem volt megfelelő méretű. Úgy tűnt, hogy apránként sikerült minden hiányzó alkatrészt pótolnom, így aztán a hétvégén nekiláttam az építésnek. Két kártyát akartam összerakni, ugyanis ennyi CF foglalatot sikerült rendelnem az interneten a githubon megadott BOM alapján. Az ellenállás hálózat szépen a helyére került, majd az IC-ket is felforrasztottam. Gyanúsan jól haladt a művelet, mert kevesebb, mint 15 perc után az SMD-k közül már csak a két CF foglalat hiányzott. Az SMD-vel csak hobbizok, így a gyakorlat hiánya miatt küzdöttem vele egy kicsit. A lengyelektől rendelt alkatrész lassan, de biztosan a helyére került mind a két kártyán és a fölösleges ónt is eltávolítottam. A DIP foglalatot és a címet beállító kapcsolókat gyorsan beforrasztottam, de ekkor ért az első meglepetés. A ROM-hoz tartozó engedélyező kapcsolók nem voltak megfelelőek. Ezt átugrottam két gyors átkötéssel, mert úgyis értelmetlen lenne a kártya letiltott ROM-mal. A LED beforrasztásánál feladtam a külső led bekötését azzal a felkiáltással, hogy később is ki tudom cserélni a nyavalyást. Az EPROM égetőt rögtön megtaláltam, de abból csak egy kicsit görbe lábú akadt a kezembe. Tudom, hogy van valahol egy komplett tube, hogy hova tudott elbújni a társulat fel nem tudom fogni. Sebaj, egy XT-IDE-ből kitermeltem egy 28c64-et, hogy meglegyen a két darab. A megírt görbelábú EEPROM-ot óvatosan játszottam a helyére, ha lehet nem szeretném kiszedni még egyszer a foglalatból. A tesztelésre használt gépet bekapcsolva a ROM bejelentkezett, de a kártyát nem ismerte fel a gép. Kis fejvakarás után kipróbáltam a második kártyát ami szépen indult. “Félsiker is jobb, mint a semmi! Biztos valami zárlat lesz!” gondoltam és nekiláttam végigmérni a lábakat. Nem találtam hibát, ezért ismét fejvakarás, majd újra teszt következett.
Feltűnt, hogy az aktivitást jelző LED folyamatosan világított. Ilyet már láttam valahol, méghozzá akkor, amikor az XT-IDE-re fordítva kötöttem rá a merevlemezt. A két XT-CF-et egymás mellé rakva kiderült a turpisság. A lengyel boltból két ugyanolyannak tűnő CF foglalatot kaptam, csak annyi az eltérés közöttük, hogy az egyikbe fordítva lehet bedugni a kártyát. A működő darabnál a microdrive hátulját lehet látni. A kedves boltos elnézte, ugyanis a két foglalat típusszáma között csak egy betűjel eltérés van. Ezen a ponton már csak azért sem adtam fel a küzdelmet. A hibás adapterhez pár perc turkálás után találtam egy megfelelő donort. A művelet ezen a ponton ment át SMD forrasztási gyakorlatba. Az adapterről és az XT-CF-ről is leforrasztottam a foglalatokat, majd keresztbe felforrasztottam. Leírva egyszerű, de bőven adagolt flux, forrasztó harisnya, a mosogatáshoz izopropil alkohol és sok türelem és kicsit több, mint 30 perc kellett a művelethez. A végeredmény egy működő kártya aminek a legnagyobb baja az, hogy a foglalatot nem tudom leforrasztani a NYÁK-hoz, ezért a CF kártya cserét ésszel kell csinálni. Két tanulság is van. Az első, hogy minden beszerzést háromszor kell ellenőrizni és senkiben sem szabad megbízni. A második tanulság az, hogy meg tudom ezt a vackot is forrasztani, de másnak és mindennapi munkának nem vállalnám.
Visits: 450