Apple IIGS

Az Apple IIGS a 16 bites számítógépek egyik jeles, de hazánkban kevésbé ismert képviselője. Érdekessége, hogy amíg hang és grafika terén felveszi a versenyt a konkurenciával, addig azokkal szemben megtartotta a kompatibilitását a 8 bites elődeivel. Ez szoftveres téren jelentős előnyhöz juttathatta volna, de a Apple a megjelenésekor már rendelkezett egy 16 bites géppel. A IIGS a tudásához méltatlanul így másodhegedűs helyre szorult a Macintosh mögött. Az okok között vegyesen volt technikai, marketing és emberi is:

• Műszakilag ugyan több ponton is felülmúlta az akkor már piacra dobott Macintosh gépeket, de hosszabb távon nem volt biztos a jövője. A gépben használt, 6502-re épülő, processzort az a Bill Mensch tervezte aki jelentős részt vállalt az előd megalkotásánál még a MOS alkalmazottként. A Macintoshban egy Motorola 68000 dolgozott. Érdekes, de a kis cég processzora gyorsabbnak bizonyult azonos órajelen. A Motorolának azonban volt elég erőforrása ahhoz, hogy újabb, gyorsabb processzorokat szállítson. Ezért inkább a biztos lóra tettek és az idő azt mutatja, hogy nem volt hibás a döntés.
• Marketing oldalról jelentős pénzt költöttek el a Macintosh szériára. Forradalmi, új szériaként ismerték meg az emberek amit jelentős felárral lehetett árusítani. Az Apple inkább az üzleti és oktatási szektorra próbált fókuszálni a komolyabb géppel.
• Emberileg sokat számított, hogy a IIGS-t Wozniak tervezte. Az Apple társalapítójaként első sorban a technikai oldallal foglalkozott. Nélküle nem létezne ma az Apple, több mint 10 évig az általa megalkotott Apple II volt a cég fő terméke, még a Macintosh első éveiben is az adta a fő bevételt. Mégis méltatlanul a háttérbe szorult Jobshoz képest ahogy ez történt a IIGS-sel is.

A GS részben szakított az Apple II széria mechanikai felépítésével, a billentyűzet már nem alkotja a gép szerves részét, de megmaradt a bővítőkártyák fogadása. A billentyűzet és egér csatlakoztatására szolgáló Apple Desktop Bus ezen a gépen jelent meg először. A Mac-ek innen vették és használták hosszú évekig. Ez azért is jó, mert a kompatibilitásnak köszönhetően egy hibás vagy eltűnt beviteli eszközt könnyen lehet pótolni. A házban a táp, a felületszerelt alaplap és a bővítőkártyák találhatóak meg amiből egy a memória bővítésére szolgál. A 8MB-os RAM limit a maga korában bőségesnek számított, az én példányom csak 1MB-tal van kibővítve, de a legtöbb programnak ez is bőven elég. Háttértárnak legtöbben floppy lemezt használtak, a külső meghajtó kapacitása 800kB. Lehetőség van floppy emulátor és merevlemez (CF/SD kártya) használatára is. Ez a meghajtó a billentyűzethez hasonlóan szintén kompatibilis a Macintosokkal. Rá lehet kötni a korabeli Mac gépekre, ahogy én is tettem a Mac Classiccal. Az operációs rendszerük is nagyon hasonlít egymásra, ha a régi Apple II-től örökölt ProDOS-tól eltekintünk. A GUI-val rendelkező GS/OS menürendszere és kezelése is nagyon hasonlít a Mac-re, csak a IIGS színes kijelzője informatívabb. A sok közös pont mellett a gép két lényeges téren megelőzte a mostohatestvérét. A IIGS a megjelenített kép és a hang terén is lekörözi a Macintoshokat:

• A grafika maximális felbontása 640×200, de nem monokróm, mint az első Mac-ek, hanem 4096 színből lehet kiválasztani a megjelenített színeket. A korban megszokott módon az egyszerre megjeleníthető színek száma már limitáltabb. Maximum 16 palettát lehet definiálni, ami felbontástól függően 16 vagy 4 színt tartalmaz. Minden sorhoz szabadon rendelhető 1-1 paletta, ami így már akár 256 szín megjelenítését is lehetővé teszi. A soronként beállítható paletta hardveres támogatása miatt nem kell nagyon trükközni a palettaváltással, ezzel az Atari ST szériánál alapból jobb lehet a megjelenített kép, de az Amigák HAM módjával nem ér fel. További előny, hogy fill-módban képes területeket kitölteni, ami a grafika rajzolását tudja jelentősen gyorsítani.
• A megszólaltatott hang nem csak elérte a konkurencia tudását, hanem jelentősen meg is haladta azokat. Az Ensoniq 5503 DOC-ot is egy volt Commodore mérnök alkotta meg. Bob Yannes a SID megtervezése után lépett ki a Commodore-tól és megalakította az Ensoniq céget. Ensoniq chipeket használtak szintetizátorokban, de később a PC-k hangkártyáin is találkozhattunk velük. A IIGS-be beépített ES5503 16 sztereó csatornát képes megszólaltatni a mellé integrált RAM-ból. Sajnos nem használták ki a szintetizátor chip teljes tudását, ugyanis valamilyen oknál fogva csak monó hang kivezetést kapott a gép. A sztereó hangokhoz egy kiegészítő kártyára van szükség. A beépített chip tudására jól jellemző, hogy több, profi zenészek által is használt szintetizátort is építettek vele.

A IIGS a fentiek alapján egy nagyon jó gépnek tűnhet. Részben az is, ugyanis egy jól összeszerelt, minőségi darab. A billentyűzete és egere ma is jól használható, de akár modernebb darabra is lehetne cserélni. Hang terén lekörözött mindenkit és a grafikája ha nem is jelentette a csúcsot, de a korabeli Atari ST és Amiga szériával nagyjából egy szinten volt. A legnagyobb bajnak az bizonyult, hogy az Apple a Macintosh szériára koncentrált. A IIGS szerepelt a palettán: gyátották, árulták, de igaziból mostohagyerekként kezelték. Emiatt ugyan jelentek meg rá szoftverek, de ezek mennyisége csak a töredéke annak ami az Atari ST, vagy Amiga vonalon elérhető.

Nekem így is belopta magát a szívembe. Egy jól használható, jól összeszerelt, kicsit elfeledett gép. Ha lesz rá több időm és forrásom, akkor ki fogom használni a bővíthetőségét és kap egy merevlemezt vagy még inkább egy CF kártya adaptert. Esetleg ha nagyon elszalad a ló CPU turbó kártyára is beruházok, bár ez nem nagyon valószínű. Azt mindenesetre megérdemli, hogy gyakrabban elővegyem a polcról, mint eddig. Remélem 15 évig megint nem lesz vele semmi gond most, hogy az alaplapi akkumulátorát is kicseréltem.

Views: 134