Egy hosszabb lélegzetvételű írásomban szerves részt kaptak a 8 bites számítógépek. Úgy gondolom, hogy kicsit átszabott, emészthetőbb formában érdemes átemelnem a blogomba. Ki is bővítem, mert más a célja a kettőnek.
A cím összetett. Egyrészt szól az iskoláról és az ott végzett oktatásról, másrészt a számítógépekről. Pontosan ezért nagyon sok irányból meg lehet közelíteni a témát, de nem szabad elfelejteni, hogy akkoriban hazánk munkásai a többé-kevésbé működő szocializmust építették. Visszatekintve lehet hibákat találni, de azt biztos, hogy már 1981-ben elindították az iskolaszámítógép programot, majd az azt követő év januárjában kiírták a pályázatot. A középiskolai fejlesztés keretében, még a nyertes kihirdetését megelőző döntés alapján 112 darab ABC-80-at vásároltak. A pályázat első helyezettje a HT-1080Z lett, ebből 820 darabot rendeltek. A cél az volt, hogy minden középfokú tanintézmény legalább egy-egy gépet kapjon. Az iskolák mellett a szakirányú tanárokat képző főiskolák, oktatást támogató intézmények és néhány szabadidő központ is kapott néhány gépet.
A többi európai országgal összevetve mindez nagyjából egy időben történt. Ha referenciának a BBC által indított Computer Literacy Project-et tekintjük, akkor az Egyesült Királysághoz képest hazánk nem volt nagy lemaradásban. Amennyiben az oktatási célú felhasználást nézzük, akkor számok szintjén szintén jól álltunk. Az Oktatóprogramok jegyzéke című kiadvány 13 különböző témakörben adott közre oktatási célú programgyűjteményt. Több televíziós műsorban és folyóiratban is megjelent a számítástechnika, illetve annak alkalmazása az oktatásban. Azonban az látni kell, hogy a fő fókusz az informatika oktatáson volt. Ha jobban a számok mögé néz az ember, akkor kiderül, hogy több hiányosság is volt:
- Hiányzott egy központilag kidolgozott, részletes tanterv. A számítástechnika oktatása így esetleges volt, annak színvonala a különböző intézményekben messze nem volt egyenletes.
- Az elkészült programok fejlesztése nem volt koordinált. Ami elkészült, annak a terjesztésére nem készültek fel. A Tudományszervezési és Informatikai Intézetet ugyan megbízták ezzel a feladattal, de a programoknak csak viszonylag kis százalékát tudták csak terjeszteni.
- Sok helyen ugyan volt számítógép, érdeklődő diák, csak hozzá értő tanár nem. A tanárképzés, majd a képzett tanárok megtartása nem volt egyszerű amikor programozóként többszörös fizetést is megkereshetett egy oktató.
- A beszerzett gépek mennyisége nem tartott lépést az igényekkel, ráadásul több különböző típust is szállítottak.
- Ugyan eredetileg volt egy központi döntés és beszerzés, de elég gyorsan nagyon vegyes géppark alakult ki az iskoláknál.
Ahogy látható a korban megszokott hibákat hozta a központban meghatározott beszerzés és rugalmatlan irányítás. A rendszer hibáit sok helyen a lelkes, a technika iránt érdeklődő pedagógusok fedték el. Ahol azonban nem volt egy önképző és saját idejét feláldozni hajlandó, jellemzően fizika vagy matematika tanár, ott a szakkör gyorsan elhalt és a kiosztott számítógép csak porfogó maradt.
Hardver oldalról nézve a magyar és külföldi típusok eklektikus keverékét lehetett megtalálni. Az összes típust nem tudom felsorolni és a gépek megítélésében is van egy kis szubjektivitás, de megpróbálom a fontosabb gépek előnyeit és hátrányait is leírni. Egy kakukktojást is felvettem a listára, mert fontosnak tartom a képzésben betöltött szerepét.
ABC-80: Ezzel a géppel kezdődött a 8 bites gépek szervezett bevezetése. A saját tapasztalataim azt mondatják velem, hogy a szerkezete nagyon robosztus és a korabeli írások is ezt erősítik meg. Az első szállítmányok nemzetközi viszonylatban is jó időzítéssel kerültek az iskolákba. A részleges hazai gyártás is a javára szólt. Gondot a mennyiség és a megfelelő támogatás hiánya okozott.
HT-1080Z: Az ABC-hez hasonlóan nagyon strapabíró gép volt. A TRS-80-as rokonságnak köszönhetően több évtizede fejlesztettek a gépre szoftvereket külföldön. Nem volt hiány dokumentációban és programokban sem. Ellene szólt, hogy viszonylag késői klónról van szó, így technikailag az első 8 bites gépek színvonalát hozta csak. Azt is felrótták a gépnek, hogy jelentős mennyiségű valutába került az előállítása.
Primo: Magyar fejlesztésű és előállítású gép. Számomra a magyar Spectrumot testesíti meg, csak éppen színes grafika nélkül. A billentyűzete huzamosabb munkára használhatatlannak mondanám, de ha valaki tableten be tud gépelni hosszabb szöveget, akkor azzal is boldogul. A dokumentáltsága és tudása megfelelt az iskolába, de a viszonylag kis példányszám miatt a szoftveres felhozatal szegényesnek mondható.
Commodore TED széria (C16, Plus/4): A C64 mellett bukottnak számító széria gépeiből elég sok került hazánkba. Az iskolákba is jutott belőlük. A gépek tudása simán lefőzte a hazai gyártású konkurenciát és a jelentős árleszállítás miatt még olcsóbb is volt. A korábbi Commodoreokhoz képest jelentősen fejlesztett BASIC és a Plus/4 beépített monitora a programozás oktatását könnyítette meg. A billentyűzetük is felért ehhez a C116-ot leszámítva.A dokumentáció magyar nyelven, eleinte legalábbis, nem ért fel a saját gyártmányokkal.
ZX Spectrum: Személyesen nem találkoztam Speccyvel az iskolában, de az irodalom többször említi és oktatóprogramokat is fejlesztettek rá. A legnagyobb előnye a széles szoftver portfólió és az ára lehetett. Mechanikailag nem vehette fel a versenyt a többi versenyző nagy részével.
Videoton TVC: Hazai gyártású gép, de a fejlesztés nagy részét az Enterprise tervezői végezték. Mondhatni annak egy korai verziója. Dokumentáltsága, billentyűzete sokkal többre predesztinálta, de a késői megjelenése és belterjessége sajnos rányomta a bélyegét a gépre. Voltak rá jó fejlesztések, de ezek mennyisége nem volt elég a fennmaradáshoz. Tudása felvehette volna a versenyt majdnem az összes többi géppel, de a Plus/4 dömping legyőzte. Az alkatrésztemető mivolta miatt ugyanis a gyártás nem volt olcsó.
Homelab: Igazi home computer és az iskolán kívüli oktatásban játszott szerepe miatt vettem fel a listára. Két fiatal alkotta meg a gépet, majd fejlesztgette tovább. Amiben a jelentősége rejlett, hogy a HCC klubok keretein belül százas nagyságrendben ismerkedhettek meg emberek a számítógép építés és fejlesztés alapjaival. A Nebuló II-vel együtt fontos szerepet töltött be a felnőttoktatásban.
A lista elég hosszú és ez egy olyan hibát jelent amit nem lett volna szabad elkövetni. A több típus és hozzá tartozó honosított szoftverek, gép leírások és dokumentációk párhuzamos fejlesztése pazarlás volt. Az akkori vitákra visszatekintve a magyar billentyűzet, színes grafika, valuta felhasználás és a több lábon állás szempont volt. Úgy gondolom, hogy jobb döntés lett volna egy gép támogatása, ha az olcsón, nagyobb mennyiségben és sokkal jobb szoftveres ellátottsággal állt volna az iskolák rendelkezésére. Mondjuk TRS-80 másolat helyett gyárthattunk volna ZX klónokat jobb billentyűzettel magasabb példányszámmal.
források:
(bbcconnectedstudio.co.uk)
TII Oktatóprogramok jegyzéke, 1987
Visits: 426